.
Nem terveztem ma írni. Annak ellenére nem, hogy két téma még itt mocorog bennem a napokból. Két kép. Az angyali üdvözlet jelenete. Gyönyörű történetünk. Mégis, a legnehezebb ma megjelenítenünk Mária és az Gábriel angyal találkozását. Mert olyan eszméletlen súlytalanságba érkezett a világ, ahol minden valós történet semmivé foszlik. Súlytalanná és jelentéktelenné. Kit érdekel?
Karl Rahner mondja, valahol a Grundkurs bevezetőjében, hogy egy olyan világban, ahol nem létezik a szó, Isten, élni lehet, de nem érdemes. Nos, úgy tűnik, valami ilyen, „érdemtelenség közeli állapotba" érkeztünk. S nemcsak „Isten", de anti-anyagunkból szőtt árnyéka, a „kegyelem" is elpárolgott világunkból.
Furcsa, furcsa, parttalan realizmus. Az Angyali Üdvözletben nem hiszünk. Nincs. Súlytalan. Nem volt.
Lánctalpaival dübörög rég volt emberségünk, rég volt történeteink, rég volt hitünk fölött − a dróntörténelem. Igen: drón-történelem. Ahogy Bulgakov mondja: már nincsenek angyalok, csak a démonok harsonáznak. Mondta ezt anno, a nagy szovjet forradalom útvesztőiben. Ám Bulgakov megfigyelésénél is van tovább. A démonok is eltűntek. Harsonástól. Ördögök is. És mégis, az a bizonyos „shadow", az a bizonyos jungi „árnyék" maradt. Nem, nem a személy árnyék-énje ez: a bennünk élő angyallal az „árnyék" is eltűnt. Amit racionális perszónánk tagadott, s a tagadás birkózásában állt. Mára: csak a történelem „árnyékénje" van. De az totálisan.
Nem, nem pesszimizmus ez. Egyszerűen megfigyelése csupán: mi van az angyalszárnysuhogás helyén. Globalizáció és drónok. (S ebben teljesen másodlagos, hogy most a Standard & Poors, a Nagy Üvegszem, vágta ismét „bóvliba" az országot. Istenem, visszajöhetne az a nagy szovjet forradalom, hogy egyszer ne csak beszéljünk a kapitalizmus válságáról, egyszer, végre, az alázat és a bűnbánat hangján megszólaljon ez a velejéig korrupt rendszer. Velejéig korrupt: mert minden morális kritikát elvet. Gőg.)
Szóval: az Angyalokat és az Embereket nosztalgia nem hozza vissza. Ebbe a drónvilágba nem. Ám azért, még utolszor, az Angyalok és Emberek − önmagunk − emlékezetében, elborzonganunk, érdemes. S ez lenne ama bizonyos másik kép, amit néhány napja magamban hordozok. Oda, az Agyali Üdvözlet mellé. Beleszörnyedtünk már, hogy egy olyan világban élünk, ahol CIA (mondjuk rá, USA) 2004 óta több mint 300 drón-repülőgép csapást mért feltételezett terrorista célpontokra. 2300 embert öltek meg. Igen, a szó: öltek, gyilkoltak. ÖLTEK, GYILKOLTAK. Ismételgetnünk kéne. Ott, a mainstream médiában, a rábeszélőgépeknek. Egyszercsak megzakkanna az a sok bemondó: s ismételgetni kezdené az igazságot. Öltünk, gyilkoltunk. Drónkultúránk, melynek része Európa is. Mégpedig azért ezt a két szót, mert súlyukból még előragyog: az angyalvilág ítélő tisztasága. Ha negatívban is, mint privatio boni, a jó abszolút hiánya előzuhan belőlük.
Nincs nemzetközi jog. Az angyalokkal együtt felfüggeszthető. Mint 2011 március 17-én, egy közösségi találkozón, a pakisztáni észak-Waziristanban. Ötven ember, benne a helyi rendőrség és egy kisgyerek, szintén meghaltak. S mindez csak azért kerül napvilágra, mert köztük brit állampolgárok is voltak − akikre feltehetőleg saját országuk titkosszolgálata vadászott, s vadászata információit át is adta az CIA-nak. A közöttük meggyilkolt Malik Daud Kahn fia, angliai ügyvéden keresztül követel vizsgálatot: mi volt ebben a brit titkosszolgálatok szerepe. (Independent, 17 December 2011)
Nos, a két történet, avagy kép, itt kapcsolódik számomra össze. Ezzel a mai újabb „leminősítéssel". Mélységes undor és tiltakozás, amit érzek. Egy drónokat gazdasági érdekeiért világok fölé küldő ország hitelminősítő intézete − a drónkultúra részeként: manipulál.
Figyeljük meg: meg fog bolondulni az emberiség. Pontosan úgy, ahogyan Auschwitz előtt tette. Angyalait, szimbolikus történeteit, Istenét száműzte. S most saját manipulációiba és pánikolásaiba fullad majd bele. Abnormális, hogy milyen zsarolások, ellenzsarolások, hírek, ellenhírek „angyali üdvözleteiben" élünk. S mér rég nem önmagunk, vagy belpolitikánk konkrét szereplői a viszonyítás − hanem a hírekről szóló hírek. A hírekről szóló hírekről szóló hírekről szóló (és ez a négyzeten) hírek.
Nos ennek a világnak − nevezzük piacnak, pénzügyi rendszernek, kapitalizmusnak − a valóság-alapjában nem hiszek. S őszintén, mitől hinnénk? Csak mert e világ csúcsvezetői és menedzserei lukszus-autókból lukszus-autókba szállnak át? Luxus-tárgyalók, luxus-repülőgépek, vakuk, luxus-sajtótájékoztatók, luxus-irodák, luxus-titkárságok légterén kívül sohasem létezve?
Kik ezek a bizottságok, Brüsszelben? Soha, senki nem választotta őket demokratikusan. Committé-k, felügyelő, szakmai bizottságok hivatalnokai − a legminimálisabb kritikai távolságot tartani képtelenül: drónkultúránktól.
S tényleg, van ebben a világban valami bántóan mesterséges és mű. S valami végtelen gőg és racionalitás. Fenyegető.
1917-ben, az összeomlás Oroszországában, valami hasonló öklendezés jött fel az emberek torkáig. Bolsevikok? Fasiszták? A dróntörténetírás könnyelmű kategóriái ezek. Ám mégis: létezik az a pont, amikor egy kultúra azt mondja: elég volt, s még csak meg sem akarja érteni az előző korszakok kényszereit és terheltségét. S maga is, épp olyan véres kézzel, mint ahogy az előző rezsim legyilkolta egy jobb sorsra érdemes jövő lehetőségeit, majd gyilkolva újít és könnyít magán.
Még mielőtt félreértenénk. Nem, nem lesz forradalom. Semmiféle változás nem lesz. Semmiféle „arab tavasz", „európai tavasz". Forradalamak − katartikus tisztulások − csak egy Istennel és Angyalaival bíró világban lehetséges.
S ez világunk, e késő-kapitalizmus abszurditása. Robbanásig tele van hatalommal − és lehetetlen e hatalom ellen lázadni. Mert minden morális tartását felélte. Szétfolyik: mint tőzsdén országok nem létező pénze. Drónoktól ellenőrzött egek alatt. Egek alatt. Egek alatt.
2011-12-21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése