A rezzenéstelenarcúak

Martonyi János külügyminiszter. „Kitért arra is, a magyar külpolitika egyik sarokköve, hogy az Aszad-rezsimnek távoznia kell.” Cuki. Amolyan „antirákóczi.” A szíriai magyarok szabadulása utáni nyilatkozatával elveszítette maradék szimpátiámat.

Érdemes megfigyelni az ország nagyurait. Gerincük horizontális. Nyelvük szultáni udvar hízelkedéseibe való. És ezek a vezetőink. Akik függetlenséget és szabadságharcot szajkóznak. Közben kinyalják a világ Lócsiszárainak valagát.

Nem ragadtatom el magam. Csak a mindennapi ébredés. Ezzel a sunyi gerinccel adják el az anyjukat, apjukat, országukat, és ha kell, 56-ot.

Hazug világ. Hazug külügyminiszterek. Hazug hadügyminiszterek.

A szíriai ellenzék valagát kell nyalni. Most a divat. Drónvilágban.

Lám, a kicsiny, nemcsekernőnyi Magyarország is beszáll. A vörösingesekhez (és kékfehérsávossorbanállócsillagos). Einstand van. S a hordogurigatók halálra hízzák magukat.

Martonyi uram, a nagynyalás és nemzetárulás határosak.

Békét kéne hirdetni, és kimaradni, mert oda teccik raganni a nyelvével. Oda, akik majd élvezik, hogy drágul az olaj. A benzin, itt, főleg itt. S majd gerjesztik a feszültséget az elszabaduló árak és kirovandó sarcok. Teccik tunni, mint Caraffa zsoldosai, anno, Rákóczi idején. No, majd a Drónállamok helyi konfliktusgerjesztése lesz majd magunknak, „szabadságharcosmagyaroknak” selyemzsinór helyett. Hogy még Martonyi bácsinál is hosszabbnyelvűek jöjjenek, akiknek a nyelve olyan hosszú, mint Drónország zászlaján a sávok. Köröskörül.

No, a mesének vége. Az Orbán-kormány itt játszotta el maradék hitelét.

És nem mentség, hogy ez egy igen-igen kemény, kemény világ.

S nézek magam elé, főleg befelé. A jelenet az intenzív osztály folyosóján. Fiatal doktor adja tudtul a hozzátartozóknak. Nem mondhatja még ki hivatalosan, de orvosi szempontból a beállt agyhalál miatt a hozzátartozó halott. Emberséggel és türelemmel teszi. Mindennapi jelenet ez, egy sokkal valósabb országban.

Egyszer Drónország tábornokai, külügyminiszternői-asszonyai, stb., Drónalország tábornokaival, hosszú nyelvű külügyminisztereivel, Romulus-Augustulus (utolsórómaicsászár) stadionépítő miniszterelnökeivel, és versenyhosszúnyelvű ellenzékeikkel, egyszer már ebben a valós Magyarországban ébredhetnének fel. Országuk az intenzíven.

S Martonyi úrnak költői kérdés. Megadták, kit kell szeretni, kit kell utálni, és ki a menekült és ki nem? Röviden, hosszú nyelvűeknek. Kottára hányunk?

„Villog a monitor hallom a zajt/  Nem értek semmit,de érzem a bajt/ Beolvadunk ahogy tűnik a kép,/ Mint zöldben a zöld,vagy kékben a kék.” (Bikini)

2012-08-27