Váyérá (1 Mózes 18-22)

(Fordítások egy megszűnt hitközség tiszteletére)

Rabbi Joel Levy

„Mert megismertem őt, hogy meg fogja parancsolni az ő fiainak és az ő házának maga után, hogy őrizzék meg az Örökkévaló útját, cselekedvén igazságot és jogot, hogy elhozza az Örökkévaló Ábrahámra, amit szólt róla.” (1 Mózes 18,19.)

E szakasz egyik olvasata szerint Ábrahám különleges kiválasztás Isten részéről, mert tudja (Y’dativ), hogy Ábrahám képes lesz egy olyan folytonos és ön-fenntartó közösséget teremteni, mely képes megőrizni Isten üzenetét. Számos más, arra morálisan érdemes személy szóba jöhetett volna, hogy Istennel szövetségre lépjen, mégis egyedül Ábrahám volt képes „parancsolni az ő fiainak és az ő házának maga után”. A Babiloni Talmud (Szanhedrin 56b) erre az alapra helyezkedik, mikor Ábrahámban az emberi vezetőt (m’tsaveh) ismeri el. Elnagyoltan szólva, ő „Mr. Folytonosság”. Ma egy olyan világban élünk ahol, akár szerencsés, akár nem, de az ábrahámi vallások vannak többségben a Földön. Úgy tűnik, legalábbis mitikus értelemben, Ábrahámnak tényleg sajátos képessége volt egy önnön létét fenntartani képes vallási hagyományt létrehozni.

Ám bizonyos, hogy mindez önmagában nem elegendő. Conor O’Brieen, aki 1956-ban Írország ENSZ képviselőjeként az abc rendes ültetés következtében Irak, Irán és Izrael képviselői között foglalt helyet, eltöprengett rajta: vajon a vallás nem csupán a nacionalizmus egy újabb, kellemetlen arca? Az ábrahámi vallások meglehet, hatékonyak az ön-megsokszorozásban - ám az influenza vírus is az!

Isten kezdettől tudhatta, hogy Ábrahámra számíthat, hogy útjait fenntartsa az emberek között. Ám ez csak teljes Tóra-szakaszunk végére derül ki - Izsák feláldozásának történetével ahol Ábrahám egyértelmű készségét látjuk, hogy szeretett, egyetlen fiát feláldozza - hogy Isten megbizonyosodik róla, hogy Ábrahám vágya és képessége a szövetség fenntartására nem pusztán önérdek. „…Mert most tudom, hogy istenfélő vagy és nem vontad meg fiadat, a te egyetlenedet tőlem” (1 Móz 22,12)

A zsidó közösségnek, úgymond, rögeszméje a folytonosság. Egy közelmúltbeli angol iskolát ajánló hirdetés (a Jewish Chronicle-ben), mely a kifejezett zsidó iskolába íratás mellett kampányolt, bántó, már-már paranoiás félelemről árulkodott. Ellenezte, hogy a zsidó gyerekek túl erős kötődéseket alakítsanak ki nem zsidó társaikkal. A kérdés, hogy a zsidó folytonosságért való ilyen mérvű aggódást mennyiben motiválja az ön-érdek vagy a provinciális nacionalizmus? A zsidó kultúra folytonossága valóban áldás a világ számára, de csak akkor, ha az nem primitív, ráadásul rosszra hajló, „alapösztönökből” fakad. A zsidó folytonosság ügye nem feltétlen egyenlő az igaz Isten félelmével.

2012-11-01