2012. november 16., péntek

TOLDOT - A hiányzó szavakról és a szavak többletéről



Rabbi Chaim Weiner

A Tóra sajátos nyelven beszél. A hagyományos zsidó tanulásban minden egyes szót fontosnak tekintenek, és külön is odafigyelünk a normál használattól való bárminő eltérésre, nyelvtanban, szókincsben. Néhány példa rá, hogy az e heti olvasmányból mit tanulhatunk, ha a Tóra szóválasztását szemügyre vesszük.

A Parasha (szakasz) a két testvér, Ézsau és Jákob bemutatásával kezdődik. Értesülünk, hogy Izsák Ézsaut szerette, mert vadhúsát ette, míg Rebeka szerette Jákobot. (Ter 25,28) E szakasz világosan elmondja, Izsák miért szerette Ézsaut. Ám Rebeka szeretetének okát nem fejti ki. A rabbik észlelték a hiányzó magyarázatot és elmondják, hogy Rebeka szeretete Jákob iránt valódi szeretet volt, olyan szeretet, ami nem függ semmi külső nyereségen: szeretet a szeretetért magáért. Ez kétségtelenül igaz - ott van szövegünkben -, ám nem a leírt, hanem az elhagyott szavakban.

Szakaszunk végén még egy szokatlan szóhasználattal találkozunk. Miután Jákob ellopja Ézsau elsőszülöttségi jogát, menekülni kényszerül nagybátyjához Lábánhoz, a messzi Háránba. Amint elhagyja otthonát, megtudjuk: "Így küldte el Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához." (Ter 28,5) "Jákob és Ézsau anyja': ez a felesleges ismétlés rögtön szemet szúr. Jákob történetében jó néhány fejezettel a hátunk mögött igazán semmi szükség nincs arra, hogy az anyára emlékeztessenek. Rashi, aki rendkívül érzékeny volt a Tóra szövegére, szintén észreveszi a szükségtelen ismétlést, s mindössze ennyit jelent ki: "Nem tudom, a hely mit tanít."

Ez az egyik kedvenc Rashi kommentárom. Megtehette volna, hogy egyszerűen semmit nem mond. Észre sem vettük volna, hogy egy helyre, amit nem ért, nem tudott magyarázatot adni. Rashit intellektuális tisztessége kényszerítette, hogy megmutassa a problémát, és saját képtelenségét, hogy azt megoldja: ezzel állítva bennünket kihívás elé.

Nachmanidész megkísérli Rashi kérdésére a választ. Szerinte igenis tudnunk kell arról, ki volt Lábán (Rebeka testvére), mert Jákobnak külön kikötötte apja, hogy egyik unokatestvérét vegye feleségül. A tudósítást nyilván az is indokolja, hogy Ézsau elhanyagolta apja ilyetén kívánságát.  "Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! Készülj, menj Paddan-Arámba, anyád apjának, Beúélnak a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lábánnak a leányai közül!" (Ter 28,1-2). Rashi nyilvánvalóan érezte, hogy elegendő lett volna mindössze annyiról informálni, hogy Lábán Rebeka testvére volt - semmi szükség hozzá tenni, hogy ő Ézsau és Jákob anyja.

A szavak igenis számítanak. Egy olyan társadalomban élünk, ahol a sebességnek van értéke. A "gyors olvasás", a lényeg azonnali összegzése és lényegük megértése fontos képességek. Ám legalább ennyire fontos érték, hogy lassítani tudjunk. Mérlegre tenni, alaposan értékelni és ízlelni a szavakat, figyelmessé válni a jelentésbeli finomságokra és értékelni azok szépségét - legalább ilyen fontos "készségek". Ez az a "tudás", amire a Tóra meg kíván tanítani.

Forrás: Masorti Judaism, Reflexiók

Nincsenek megjegyzések: