Sőt, az is lehet

(B-év, 30. hét, V. Jer 31,7-9; Zs 125; Zsid 5,1-6; Mk 10,46-52)

Lehetséges-e teljes vakságból, mint az evangéliumbeli Bartimeus, talpra állni? És a teljes szótlanságból? Elnémulásból? Elnémítottságból?

Nem tudom eldönteni, az a szűkebb egyházi közeg, amibe hazatértem, a vakság, vagy én magam? Mint ahogyan azt sem érzem pontosan, a "fogság", amiben  élek, a rálátás örökkön-örökké rögzült - kínkeserves - állapota-e?

Az elmúlt napok találkozásai. A sz. zsidó hitközség meghívása egy beszélgetésre az antiszemitizmusról, a hazai valóság különös tapasztalata. Túl sok az indulat, és minden helyzet átpolitizált. Minden szó másként is érthető. Minden diskurzus eltéríthető, és el is térített.

Az est címéhez javasoltam hozzá tenni a "megelőzést". Zárójelben, mintegy feloldandó a "zsidógyűlölet" témáját. Nincs a közéleti- és mindennapi helyzeteinknek elemzése. Ezért van, hogy minden szó mást is jelenthet.

Ez kicsiny, vidéki zsidó diaspóra nagyon szimpatikus. Törékenységében, kiszolgáltatottságában, és nyitottságában. Mégis, muszáj látni az ország kisikló, indulatba vagy kétségbeesésbe merülő "szóeltérítéseit". Az elemzés helyén.

A sajtót nem érdekli az igazság. Nem tájékoztat. A saját érdekei mentén ragad ki szavakat, herél ki összefüggő mondandókat. Alapanyagként, hogy használja a saját harcaihoz. Minden sajtóorgánum valakinek a zsoldjában áll. Ott, a vidéki kisváros internetes portáljai a szakmaiság minimumát nem mutatják fel. Ezt nevezem "antiszemita" újságírásnak és médiakultúrának. Nem az igazságot, nem egy nemes ügyet néznek. Nem. Helyette mindent behúznak az országos örvénybe, ahol démonizálunk, polaritásokra osztunk mindent: csőcselékre, zsidóra és vele szemben álló magyarra.

Megfogalmazódik bennem, mint a beszélgetésben, hogy alapszavainkat vissza kell venni a "sajtótól" és a politikától. Az antiszemitizmus és megosztottság ellen helyben kell küzdeni. Nem szabad engedni, hogy a globális, harcra épülő közbeszéd mondja el a helyiek helyett a helyi történeteket.

S ugyanez igaz az életünkre is. Nem elfogadni azt, hogy a médián keresztül lássuk és láttassák velünk a valóságot. Kár, hogy nincs erőm gondolkodni. A szívem a vak Bartimeus szíve és értelme az Élettel való találkozás előtt. S még az is lehet, hogy miközben "begombolom ingem és ruhám (magamra öltöm magyar katolicizmusom, mely tiltja a szabad gondolkodást és őszinte beszédet), begombolom halálomat." Ez is lehet. Sőt, valószínű.

2012. október 28.