Rendőrsíp és mentőautó
B-év, 10. hét, Sze. (2Kor 3,4-11; Zs 98; Mt 5,17-19)
Nem elszigetelve élni a valóságtól. Ez életünk tétje. Ennek fényében figyelem a pártok reakcióit a Jobbik szereplésére; és a honi liberális párt totális EP kudarcát. A Bikini sorai jutnak eszembe a késő-kádári ájulás végéről, úgy 1988-89 környékén. "Rendőrsíp és mentő autó sivít./ Úgy fáj nekem, hogy nem fáj,/ Sőt, inkább felvidít". A meglepő a történetben, hogy ismét lelepleződött: a parlamenten belüli párt-elitek mennyire elszigetelve élnek a valóságtól. Holdudvaruk, tanácsadó píárcégeik nemkülönben. A ketté-szakadt ország története ez. Pedig nem történt más, minthogy az ország elgennyedt, gondozatlan sebei felfakadtak. Goethe sorának igazsága kijózanítóan hull "frontbancherre", "backbancherre", és átlagpolgárra: "Mit idők szellemének mondotok, uraitok szelleme az rajtatok." Ismétlem, nem történt semmi más, minthogy a saját gőgjébe és ridegségébe merevedett elit kapott egy óriási pofont. Az SzDSz évek óta pökhendien alázta a seblázból seblázba (szét)hulló magyarságot. Miközben világosan látta e közösség szellemi, anyagi és morális legyengülését. A kormányzó MSZP rideg dogmatizmussal, a társadalom töréspontját nem érzékelve hajtott és hajt végre egy olyan programot, ami nem a közösség sebeire és szükségére figyel. S most a pártok remegnek, hogy megremeghetnek az eddigi keretek. A Jobbik persze jön, zsigerből zsidózik és bűnbakot keres. Helyén van, jó helyen jön, árnyéka hozzátartozik a jelen kurzushoz. Mely húsz éve képtelen volt kimondani a kulcsszót: erkölcs és szolidaritás. S most a magyarság, ez a megbolydult, halál-ösztöneivel táncot járó freudi test, megy, megy, megy előre. A "szarból jövő lemélymagyarozott", formátlan közösség kétségbeesetten keres egy új szimbolikus rendet; melybe beleírhatná traumáit és reményeit. Kérdés, talál-e. Ma, amikor a rendszerváltás utáni elitek mit sem törődtek azzal, hogy a régi, sérült "szimbolikus rendjét" megújítsák.
Nézni kell, elfordítatlan tekintettel e közösség sebeit. Valódi, etikai szükségeit. S akkor másként alakul a történetünk. A Nyírség, Borsod, Hajdú-Bihar, Somogy szegénysége megbocsáthatatlan. Bibliai mélytörténet. Böjte Csaba neten keringő EP választási sorai nevezik néven a hiányt, amivel küzdünk. Azt írja, hogy azért megy el mégis szavazni, mert megindítja, mennyi kiváló, a népükért tenni akaró és azt felemelni kívánó polgármestert emelt székekbe az elmúlt két három év Erdélyben. Sebekre figyelő és fölemelni akaró közéleti lelkiség. Mert van ilyen. Van megújítható "szimbolikus rend": közéleti és kulturális kánon. Csak figyelni kéne az egyetlen szükségesre. Lehajolni, visszahajolni a sejtjeinkig lélegző evangéliumhoz. Egyszerűen nincs más terapeutikus szövegünk. Meríteni tudni; bevallani és kilépni a kortárs gyökértelenségből. Az önmagunk, embertárs, és szülőföld iránti érzéketlenségből az új szenzibilitásba. Abba a páli élménybe, mely elmondja: Isten dicsősége az élő ember; a jövő szükségeire hangolt közösség. "Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből képesek lennénk bármit is kigondolni, ellenkezőleg: a mi képességünk Istentől van. Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké: mert a betű öl, a Lélek pedig éltet." (2 Kor 3,5-6)
2009-06-09 (London-Marlborough)
See all the ways you can stay connected to friends and family
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése