Szép Új Világ. Fiatal kreatív magyar gyerekek. Petőfik
a Petőfizúzdából. Épp demokratikus módszereket másolnak át.
Színes zöld fütyülők. A HAHA (vagy valami hasonló) hallgatói önkormányzat aktivistája. A Schmitt „elmozdító" tüntetésen. Egyébként is feltűnő a tüntetésipar. Műhelyekben legyártott zászlók (Szolidaritás), Orbánbohóc-orrocskák. Az LMP is a szép új dizájnba öltözködik. Mert lehet más a politika és a tünetés. „Flashmob", street-flashek és ki tudja még hány kreatív klisé. Az arab tavasz, magyar tavasz, lengyel tavasz, görög tavasz régiókompatibilis változatai.
S nocsak, nocsak. Mert ez is feltűnik. Az angolszász (világ) politikában egy hang van, ami végtelenül idegesít. A „yorkshireman" angol külügyminiszter kántáló hangja. Nagyjából az otthoni Selmeczi G. rábeszélőgép intelligenciája. Épp ma jelenti be, hogy országa fél millió font nemkatonai támogatást nyújt a szíriai ellenzéknek. Csodás. Líbiaitavasz reloaded. S jön a kenetteljes hang, amitől a tömeggyilkos is szemlesütve kukoricára két térden vánszorog: nézd meg, blöki, az üres utcákat amiket produkáltál. Szétlőtted a városaidat. S amitől falra hányt borsóként (mármint gyomorból kijövet) másznék, az a szentencia. Az arab (magyar, görög, lengyel tavaszokból. A tavasz kitudja hány Pillanata…) tavaszból. Hogy e kormányzatok népei egy „better future-t" érdemelnek. No hajrá, döntsetek kormányt, rendszert. „Törd a kerítést, a falakat át/ Miénk ez a Föld az egész világ./ Jánosé, Tamásé, Katié, mindenkié (aki odaér az olajért, vagy rakétasilótelepekért az ellenséges rágió határán. Hopp: nálunk is? Olajunk van, vagy mink?)"
Ezt a better future-t látom. A Lehet Más a Kormánydöntés, bocs, köztársaság(i elnök)döntés hátterében. S valahol, sért, elgondolkodtat: külföldről kapott pénzek a tüntető, állig demokratikus szerveződéseknek. A demokratikus ellenzék (amerikai?) típusú megszervezése? A „Milla" (szép, pomó – posztmodern magyar − név). Egymillión az (európai) sajtószabadságért. Kreatív színpadokon, ipadokon, okostelefonokon, facebookokon. Mint tetoválás az Isten hátán. Levakarhatatlan a szabadság.
A Fidesz pont azt kapja, amit megérdemelt. Öreg winnetouk és oldshatterhandek, valódi értékkommunikáció mentén képtelenek a mindennapokat „tematiziálni". S most csodálkoznak, hogy a digitális, posztmodern mob dobot ver, fütyülőt fúj. Paralízis ez a jelentől. Nem tudom, a Fidesz hol és mikor herélte ki kreatív, jobbik énjét. De kiherélte. Talán akkor, amikor beindult az új Személyzeti Politika. Emlékszünk még, kik csinálták azt a bizonyos 2006-ban, jól megérdemelt vereséget − az ország számára tragikus MSZP visszatérését − hozó negatív kampányt? Rogán hideglakatos úr, és, Kubatov úr. No jégkirálynő akkor szállt rá a Fidesz lelkére. S emlékszünk még, egyébként 1998 tavaszára? A kék, valóban tartalmas plakátokra. Amin, s ez tényleg jó érzés volt, Dr. Schmitt Pál olimpiai bajnok is ott volt? Őszinte polgári várakozás volt a társadalomban. No, a Fidesz ebből az integrálni tudás világából herélte ki magát. S a legbutább, legszervilisebb „új generációval" vattázta körül magát. Az árnyék a Nap emelkedtével utolér.
Ám most, a posztmodern flahsmob sért. Ez a Zsil-völgyből felvezényelt demokráciakorrekció. A Schmitt ügyet senki nem akarja kontextusában értékelni. Hogy kapnánk már agyunkhoz: a „kisdoktori" világa az akkori rendszer színvonala. Mindenki így szerezte, kb. ezen a színvonalon „kisdoktorijait". Egyszer tegyenek már listát közzé a címekről. Írógépes és lábjegyzetek nélküli világ. Ahogyan akkor Schmitt is, az akkori politika öntudatával, beült, megírta, és megkapta garantált címét. Hiba volt.
Ám: a kontextus. Mert engem csak ez izgat. Ott, a fütyülő gerinceken túlnézve. Húsz év ezelőtti történetet gondos előkészület után − a kibontakozó szándékra elővenni. Katona Klári dala a kádári konszolidációból. Milyen jól ki van találva. Popsi belefér a nadrágba. Mint a P az LMP –ben, ez így gömbölű. Lehet más a kreativitáshiány. Szóval: senkit nem érdekel, hogy bérírnok készült, bogarászta, s jelenünk csodálatos kontextusába helyezte az akkor fércművet. A feljelentés, urak, ez a kulcsszó. S itt érzek mélységes és el nem párolgó undort. Abban az országban, ahol minimum önmagába szállás kéne az 1944-es deportációk után. Az ellopott zsidó tulajdonok, beköltözött házak, kiürült lakások, utcák után. Amihez feljelentés tapad: az ördög műve. Fújhatunk akármilyen színű fütyülőt. S innentől, magánvéleményem, aláhúzom, ismétlem: sért ez a fajta demokráciavédés. Milyen jól ki van találva. A jövő belefér az urnába. S ami még nemzeti, kulturális függetlenség, az új virtuális tereinkben ledaráltatik. Köztársaságvédők köztársasági elnököt döntenek. Petőfik a Pefőfizúzdából. Hát. Hát. Hogy is mondanánk, késő kádári kocsmaidőkben? Hogy minden genetikusan módosított „rabtavaszt" néven nevezzünk? Hát, szopjuk az ördög faszát.
2012-03-30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése