2012. március 4., vasárnap

Izsák története - Transzfiguráció


 

B-év, Nagyböjt 2. hét, V. (Ter 22,1-2.9a.10-13.15-18; Zs 115; Róm 8,31b-34; Mk 9,2-10)

 

Vannak fontos képek és mondatok, amik örökre megragadnak bennünk. Ilyen a napokból egy gyerekét egyedül nevelő anya vallomása. A legfájdalmasabb az az érzés - mondja -, hogy senki sincs, akit érdekelne a gyerekem élete. Akivel megoszthatnám azt, ahogyan én szeretem.

Ez az emberi szem és szív drámája. Megosztani azt, amit a világból átélünk. Megosztani az életet. Az életnek, magának a Teremtésnek, a természete a közös belépés. Akkor válik valóságossá, akkor nyílik fel teljes gazdagságában. Mert minden drámája ellenére, így születik a világba az emberi öröm. A dolgok alapozásaként.

Izsák feláldozásának megoldhatatlan történetét így, ennek háttere előtt próbálom olvasni. Csupa kérdés. Nemde, Ábrahám, aki a nagy néppé válás áldását kapja, és az új Isten között, aki ezt az ígéretet adta, a jövő drámája feszül? A megosztott érdeklődés a "Fiú", a nép életében? Ismétlem, a történet emberi szempontból (magányos szemünkből) feloldhatatlan. Ábrahám, nemde, arra kap meghívást, hogy ráébredjen, tanulja érzékelni a "hiányzó szempárt"?

Ott Morija hegyére vonultában, a Fiúval való, feloldhatatlan csendben: istenképe tisztul és érik. Csupa birkózás ez korábbi istentapasztalataival: ősei, vagy épp a környező népek isteneiről. Akik kitörő felindultságukban, kiszámíthatatlanul sújtottak le az emberre. Ember, sőt, gyermekáldozatot fogadtak el. Hisz a szövetségkötés még oly friss. S ő, nemde, ezt az istent hordozza magában? Aki nem különbözne, mégsem, erőszakosságában? Egyes zsidó kommentárok megjegyzik: Ábrahám az, aki próbára teszi Istent.

Ebből a tegnap világából ébredés a történet feloldása. Az áldozat elmarad: mint ahogyan a kiégett, hasznavehetetlen isten-képek is. A történet elmondja: Istené volt a hiányzó szempár. Az ő szövetségi szeretete kísér: teljes érdeklődéssel. Hordozza a szeretett Fiút, az apai, anyai szeretet párjaként. Nincs többé egyedül szemünk. S ami alapozza a világ és életünk örömét innentől: a közös történetmondás.

 

2012-03-04

Nincsenek megjegyzések: