.
B-év, nagyböjt, 3. hét, K. (Iz 1,10.16-20; Zs 49; Mt 23,1-12)
Mi a történelemhez való viszonyunk? Pontosabban: mi a történelem alakulásához, azaz menetéhez, kibontakozásához való viszonyunk? Nem vetődne fel a kérdés ilyen közvetlenül, ha nap mint nap nem a „történelemről" szólna minden híradás. Globális világ: a külső történet globális, mondhatni, totalizált jelenlétével.
S mégis, mint egyének, a történelemmel mind inkább megszakadó viszonyban vagyunk. Sajnos, közösségként is.
Pedig, a történelem, mely hordoz bennünket, s mely belőlünk is fakad, éppoly közvetlenség, mint a természet. Akkor is, ha magához a természethez való viszonyunk is hasonló tüneteket mutat. Sem a történelem, sem a természet életének szereplőit nem tudjuk néven nevezni.
Mondják, a történelem személytelen. Igen, azzá lehet. Tekintve a rengeteg személytelenséget, irányíthatatlanságot, mellyel az ember elnehezíti a történelmet − mint légkört. Valóban elnehezülhetnek, színtelenné válhatnak egei. Masszává, értelmetlen, önmaga feszültségeit megoldani képtelen káosszá. (Mint épp most, a háborús feszültségek növekedésével Szíriában, Iránban, s még ki tudja, hány krónikázatlan helyen, a "bekamerázatlan" Afrikában.)
A történelem azonban szépséget is hordoz. Teste-megjelenése, ritmusa, személyessé válhat. S nemcsak azért, mert az emberi szívet hordozza. Főként azért, mert hordozza az emeri szívhez szóló Istent. Elvileg, s főleg a gyakorlatban, ez a történelem normális élete. A benső tisztulás.
S soha nem leszünk képesek, sem mint egyén − bizonyos évszám után −, sem mint közösség alakítani külső történetünket, ha nem állunk bele ebbe a szív – Isten kapcsolatba. S ebbe belállni: a köztünk történő párbeszédet felvállalni. Erről szólnak Izajás sorai.
Mint a természet (élővilág) szépségére rácsodálkozni, épp ilyen, e tisztulás szépségébe pillantanunk. Szó szerint, a történelem legszebb szavai és képei Izajásnál. „Tanuljatok jót tenni". „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérré válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú". S a legszebb mondat: „Ha készek vagytok meghallgatni, majd a föld legjavából esztek" (Iz 10,17.18.6.)
S érdemes felidéznünk, a napokból, Jézus Színeváltozását. A történelem legszebb színeiben, tartalmában és kiteljesedő szépségében mutatkozik meg. S tényleg, milyen is a történelem szépségéhez, mint emberségünk szépségéhez való viszonyunk? „A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle festő a földön nem tudná megfehéríteni." (Mk 9,3)
2012-03-06
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése