B-év, Virágvasárnap (Iz 50,4-7; Zs 21; Fil 2,6-11; Mk 14,1 - 15,47)
Friss reggel. A St. Luke's Church előtt lány vigyáz szamárcsikóra. Mosolyogva köszönök. Készülnek a virágvasárnapi körmenetre. Készül a Passió.
A Nagyhét kezdete: Jézus bevonul Jeruzsálembe. Együtt van a városban, mely történelmünk összefoglalása, minden. A történelemben felhalmozódott minden jó és hűség; s minden perre mozdítható rosszindulat, középszer. Szóval együtt van minden. Mintegy − egyetlen − valós modellje történetünknek.
Márk evangélista Passiója az események egy-egy láncszemét ragadja ki. Mögöttük a nagytörténet egésze mozdul. Először is az árulás tette. Figyelemre méltó, hogy a tragédiát ami bekövetkezik ez a „feljelentés" tette teszi lehetővé. Bár nem ez a fő motiváló erő, de az emberi hazugság nélkül soha nem jönnének ilyen intenzív, gyilkos mozgásba a történelem „emeltyűi". „Az árulója ezt az ismertető jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel." (Mk 14,44) Amiben az emberi romlottság megjelenik − érdekért egy ember történetét kiadni, tudva, hogy az tragikus fordulatot vesz − mély-tengerként reng a történelem. Az örvény körei jóval túlmutatnak önmagunkon. S valóban: omlani kezd minden, mint egy homokbánya. „Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettõ közül, elment a fõpapokhoz, hogy elárulja őt neki. Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Õ pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelõ pillanatban."(Mk 14,11)
Ám ami szembetűnő, hogy a jóság tettei is itt vannak velünk. Bár nem képesek feltartóztatni a drámát, mégis, emberi méltóságunk korrekciója ez. Ez a „jó" kíséri Jézust: a kitartó tanítványban, asszonyok gyászában. „Odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére." (Mk 14,3 )S a jóság e láthatatlan centrumai nagyon is lényegesek. Ezt az emberi potenciált fogja rehabilitálni a Feltámadás. Felértékelni emberi méltóságunkat újra − amit épp külső, „sakáltörténetünk" homályosít el. Mert ez az érdekeit és nem az igazságot kommunikáló politikai hatalmak természete. „Feszítsd meg!" „Feszítsd meg!" S eközben épp a hétköznapok gyógyulástörténetei, jóért tett erőfeszítései inflálódnak le: mesterségesen. Ezért tartsuk szem előtt a nagyhét hétköznapjaiban: a Passió a bennünk élő, Istennel szolidáris jóság ünnepe. Az Igazat kísérni csak ez a jó, amitől az embert emberinek nevezzük, képes.
2012-04-01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése