Karl Barth, Egyházi Dogmatika sorozat
Mondják, a jeruzsálemi ősegyház idealizált állapot volt. A szegénység és vagyonközösség men tudott huzamosabban fennmaradni. "Mert az emberi természet lehúz". Azonban, amiről az Apostolok cselekedeteiben olvasunk, mégsem kudarc. Az a pillanat, amit a tudósítás kiragad, nem egyedi. A keresztény jóhír betörésének pillanata ez a történelemben.
Mondják, a jeruzsálemi ősegyház idealizált állapot volt. A szegénység és vagyonközösség men tudott huzamosabban fennmaradni. "Mert az emberi természet lehúz". Azonban, amiről az Apostolok cselekedeteiben olvasunk, mégsem kudarc. Az a pillanat, amit a tudósítás kiragad, nem egyedi. A keresztény jóhír betörésének pillanata ez a történelemben.
Egyedülálló szocializációs minta. Benne rácsodálkozhatunk arra az ős-mintára, a "családi szocializáció" intenzitására Isten és ember között: mely máig tovább él a keresztény közösségben. Lehet, hogy nem olyan hevesen, sőt, töredékesen és megfogyva, de a minta, a "kegyelmi dinamika" ugyanaz. A szeretet kultúrájának alapsejtje, lehetősége minden liturgikus közösség. Kar Barth mondja ki e középpont eredetét a Kirchliche Dogmatik-jának III. kötetében: Isten teremtő-meghívó szava etikai közösséget teremt. A közösség a kulcs: bármily nemes és igaz legyen az emberi gondolat, önmagában az emberi szó nem teremt maradandó nem közösséget.
S ezt a teremtést olvassuk: ahogyan a Nikodémusnak adott program életbe szökken. "Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." (Jn 3,7-8) A jeruzsálemi "közösségképződésbe" közelebbről is érdemes bepillantanunk. Vonzza az embereket: mert a történelem tehetetlensége, személyes és kulturális kényszerek vetetnek le róluk. Valóban történik a történelem. Ám ez a "történő történelem" (Buber) a Lélekben válik történővé.
Valóban érdemes önmagunkról elgondolkodni madártávlatból-Lélek távlatból. Elemi erejű képességünk az azonosulás. Vallás és lélektani dinamika ez bennünk: a vízesés tehetetlenségével válunk eggyé a másikkal, eszmékkel, folyamatokkal. Kikerülhetetlen választása ez bensőnknek. S itt a Lélek szerepe: rálátást adni, mivel, kivel történik ez a találkozás. Egy pillanat alatt tudatossá válhatna történetünk és a történelem.
2012-04-17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése