B-év, Húsvét nyolcada, Cs. (ApCsel 3,11-26; Zs 8; Lk 24,35-48)
Most akkor Jézus „kozmopolita", kilépett térből, időből, hagyományból? Feltámadása valami megfoghatatlan, vagy konkrét egyetemesség? Csak látszólag súlytalan kérdések ezek. Hisz ma egy globálisan örvénylő világban élünk. Gyökerekkel, vagy gyökértelenül, vagy épp a gyökértelenedésben.
Mozdulatlan, még szerves közösségek is önnön határaikra sodródnak. Szó szerint kénytelenek végignézi és hallgatni: ahogyan a globális világot besugározzák az életükbe. S tényleg, egész praktikus szinten, kapkodjuk a fejünket: most „Brüsszelben történünk", vagy idehaza? Mi a psziché, mi a közösség, melyek identitásunk valódi határai?
E határmegvonások, határátírások közepette fel fog értékelődni húsvét üzenete. Mert épp legfontosabb, s legvégső határainkról szó. Hisz, a világ határait épp a lelkünk és a Feltámadott közötti térben dolgozzuk fel. Előbb utóbb rájövünk, hogy az identitás kérdései az Isten és ember közötti bizalmi térben rendeződnek.
Világunk átrendeződik. Tulajdonképpen láthatatlan mutatvány. Láthatatlan, hisz az életmodell amelyet választottunk észrevétlen, de biztosan, a helyhez, szülőföldhöz, hazához kötődő családi kötelékeket őrli fel. Nehéz, utoljára talán Marx által ellenőrizni kívánt karmára hagyatkoztunk rá. S közel sem biztos, hogy a döntés jó. Hisz látszik, ez a globális, energiafüggőségre épülő rendszer, évek óta már csak háborúkból tartható fenn.
Ezért kéne egy lépéssel hátrébb lépnünk. Először is, harmadára, felére csökkenteni a virtuálisan felénk pumpált információt. Egyedül maradni végre: önmagunkkal, a bennünk hordozott idővel, élményekkel, arcokkal. Nagyjából, mint a Golgotán történt, amikor egyedül marad Istenével − istenei kizárásával − az ember.
S felvetni a kérdések kérdését: asszimilációnkat ebbe a kegyelmi térbe. Miért? Mert, meggyőződésem, e húsvéti találkozásban lehetséges, mára, egyedül, valódi, független kérdezés. Amikor végtelenül kritikussá válunk önmagunkkal szemben. Ezt a drámát − asszimilációnkat a soha meg nem becsült, rá nem kérdezett identitásra − tárja fel a mai evangélium. „Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?"(Lk 4,37-38) A tét: felfedezni a Haza alatt húzódó, az azt alapozó Betűt. Felfedezni az életünk alatt húzódó, életünket alapozó Betűt. Visszatérni digitális írástudatlanságunkból: „Jeruzsálembe".
2012-04-12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése