.
B-év, Húsvét hete, K. (ApCsel 2,36-41; Zs 32; Jn 20,11-18)
Mária Magdolna a sírnál. Megérkezik. S a fájdalmas tapasztalat: a szeretett személy holt-teste eltűnt. A gyászban képtelen felismerni, hogy aki mögötte áll, s akihez beszél maga Jézus. A haláleset agóniájánál talán még fájdalmasabb a test groteszk és kegyeletsértő eltűnése. Mintha a szeretett személy elvesztése nem lenne elég agónia: a holttest hiánya hirtelen még fájóbb. „ʻAsszony, miért sírsz?' Ő ezt felelte nekik: ʻMert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.'" (Jn 20,13)
A helyzet az átváltozásról szól. Valami végleg megváltozott: bennünk is és a világban is. A hit a Messiási kor erőterébe léptet be. S ez a benső megnyílás: kapuja lesz a Messiási kor érkezésének. Nem igaz, hogy nem alakulhatna át világunk. Komoly, eszméltető, még ha időben oly lassú ébredésben is.
Prózai részlet a kimondott megszólítás: „Mária!" A hang látomást ébreszt, a gyászoló szem megnyílik és a hiány és veszteség fájdalma átalakul egy új észlelésbe. A Messiási kor − minden ellentünet ellenére − itt van közöttünk. A mindennapi hiány csak aláhúzza csodálatos jelenlétét. S a keresztény attól keresztény identitás, hogy meri felvállalni a különös tiltást, a Noli me tangere!-t. Az őt érinteni akaró Máriát figyelmezteti Jézus: „Jézus ezt mondta neki: ʻNe érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.'" (Jn 20,18) Az eltűnt test után, a felismert Mester után az újabb paradoxon. „Ne érints!" De miért ne?
Ez az új, Messiási kor dinamikája. A kapcsolat az Élő Igével új és eleven. A magdalai Mária megérti: a régi kapcsolat és viszonyulás a Mesterhez immár a múlt világa. Innentől Jézus más; valami új van jelen e régi kapcsolatban. A Feltámadott innentől, bármilyen furcsán hangozzék is, „egyetemes személy". Nem csak hozzám tartozik; nemcsak a magdalai nőhöz. Jézus innentől elérhető mindenki számára mint Megváltó, mint Úr, és mint barát.
Azt hiszem, ez az „univerzalizálódás" a messiási kor titka. Ezt elfogadni nyílik fel teljes gyógyító és kiteljesítő erejében a messiási kor. S eszméltető erővel átérjük: mennyire lepi korunkat valami régi por. A reménytelenség történelmi karmája: a tegnap világa. S külső történelmünk ettől nem mutatja a messiási átváltozást. Mert a tegnap világában élünk. S a tegnap világa történik velünk újra és újra. Figyeld csak meg a Messiást kizáró híreket. S a valódi Messiási kor, egyetemes küldetésünk: hirdetni az élet feltámadását Krisztus győzelmében. Talán a legszebb látomás erről az átváltozásról: Fra Angelico Nol me tangere! című festménye.
2012-04-10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése