Az egyik legnagyobb öröm, amikor a szülő gyönyörködik a gyermekében. A másik legmélyebb öröm, amikor az emberek az otthonukban gyönyörködnek. Talán ezért is népszerűek azok a műsorok, melyek követik egy-egy pár lakásvásárlását. A Channel 4 egyik sorozata, az „ugly houses" („ronda házak") jut eszembe. Szó szerint öröm volt nézni egy házaspár örömét, ahogyan a felújítást tervezték. Mint ahogyan játszó gyermekek teszik, képzeletük, talán gyermekkoruk óta először, végtelen intenzív volt. Várakozásban éltek. S örömmel vették birtokba felújított otthonukat. Gyönyörködtek a házhoz toldott tágas nappaliban, mely üvegfalon keresztül kötötte őket össze a kerttel a hatalmas francia-ablakokon keresztül. Látszott boldogságuk a széppé vált otthonuk fölött.
Ez a kép jut eszembe, amikor a bibliai jelenetet látjuk, amint Ezra főpap felolvassa a Törvényt a gyülekezet előtt. Napokkal előtte a Jeruzsálemi templom egyik elfeledett raktárában találták meg, fogságból való visszatértük után. A Vízikapu előtti téren külön emelvényt ácsolnak, hogy minél jobban láthassák és hallhassák a felolvasást. A nép megkönnyezte a hallottakat. Az Isten házában megtalált Törvényt. Örömkönnyekkel. „Ez a nap szent az Úr előtt, ne légy hát szomorú, ne sírjatok!" S ezután újra birtokba (használatba) veszik a Templomot.
Gondolunk-e arra, hogy „archetipikus" ez a kép. Hogy a legmélyebb öröm Isten házában lenni és gyönyörködni az Ő Törvényében.
S gondolkodunk-e azon, hogy ez a hazatalálás épp olyan mély öröm és megelégedés, mint az otthonukban gyönyörködő ember öröme. Mert az otthon, a megteremtett otthon, békét és biztonságot ad. Önazonosságot. Energiát teremt, túlcsorduló vágyat kommunikálni, és megosztani ezt az örömöt. Ez még akkor is igaz, ha az Isten háza, mint otthonunk felett érzett öröm - a legsebezhetőbb.
Mert a titkot, hogy Isten otthona és emberi otthonunk egyek, hogy Isten osztozik örömünkben, hogy otthon lehetünk - e tény és igazság könnyen láthatatlanná válhat a önnön szívünk előtt. Nem beszélve a hajlék hiányáról, és tényleges elveszíthetőségéről.
De ez az öröm a miénk, hozzánk tartozik. Ezdra így szólt a néphez: „Menjetek, egyetek bőséggel, igyatok édes bort hozzá, és küldjetek belőle annak, akinek nincs ma étele. Mert ez a nap szent Istenünk előtt. Ne szomorkodjatok: az Úrban való öröm a ti erősségetek."
E háttér előtt az evangélium legnagyobb kihívása vár ránk. Látni az Isten fiát, „otthonában", a galileai Názáretben. Haza kíván érkezni közénk. Otthonában, befogadásában - mely közös otthonunk - gyönyörködni. Megosztjuk-e vele, otthon van-e közöttünk a megtestesült Isten?
22.02.2022
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése