Münnich, The Edge of War. Történelmi filmdráma, ami elnémít és visszatérő gondolkodásra hív. Megakadályozható lett volna a második világháború, vagy sem? Félelmetesen megindító és komoly játéka a képzeletnek. A film, tulajdonképpen, a lehetőség(ek) feletti gyász. De most nem a filmről kívánok szólni. Az élmény túl friss.
A film sebet nyit időérzékünkön. Valami, rég elfeledett, mély rétegére tapint kollektív (történelmi) tudatalattinkban. Hogyan cselekednénk, ha látnánk mostani történetünk végét? S nem csupán látnánk, de valami hatodik érzékkel át is élnénk, elővételezve, ami történni fog.
Lenne-e erőnk változtatni a valóság e "teljes súlyú" elővételezése alatt? Olyan elővételezésről beszélek, amikor pszichénk valóságává válik az, amit megpillantottunk megtörténni? Olyan valóságos tapasztalat és tudás, mely ténylegesen öregít, biológiai értelemben is. Valóságosan. Lehetséges-e ilyen valós mélységű időutazás?
A válasz: nem. És mégis, igen. Mert noha ez az időugrás, belátás az időbe nem történik meg, de az esemény megtörténte igen. S ami majd végül meg fog történni, az életünknek már része. Őrjítő paradoxon ez az egyszerre nem és igen. (Talán ez az ember definíciója?)
Ez a „filmszakadás", a megtörtént és még meg nem történt - figyelmen kívül hagyott - szorítása azonban alkalom. A felelősségre. Az imára. A megtérésre. A valódi öröm teremtésére és megosztására.
Hitlerről azt gondoljuk, hogy már mindent elmondtunk róla. Pedig semmit sem tudunk róla, amíg nem látjuk, hogy Hitler sohasem „monád". Ahogyan szeretjük látni, ott, őt, elszigetelt, konkrét individuumot. Nem; Hitlerről csakis úgy kéne beszélni, hogy „Hitler és én". „Hitler és mi." „Hitler és ő." „Hitler és ők." Mindig viszonylatban, és soha nem egyoldalú viszonyként. Sőt, talán kiderül az is, hogy Hitlerről csakis, mint egzisztenciális portrénkról beszélhetünk. Ő sohasem volt kívül a történelmen, az emberek személyes történetmondásán; és nem is lesz. Ő mindenki család-albumában egy kép, arc alatti arc, akár tetszik, akár nem. A film (ama bizonyos elő nem vételezett jövő felé, kikapcsolhatatlanul) pereg. Megtörténik-e, felelősségünk időutazása?
31.01.2022
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése