A kor parancs szavai. Amire mindenki összerezzen. Ösztönösen, zsigerből, vagy átgondoltan tesz. Aminek engedelmeskedünk. Akár tetszik, akár nem. Amitől félünk. Aminek nem merünk ellene mondani. Amiből vagyunk. Amiben élünk, mozgunk és vagyunk. Amit ismétlünk. Amitől vigyázzba állunk. Ami előtt zászlót vagy elvet hajtunk. Amire nem kérdezünk rá. Aminek behódolunk. Amiért harcolunk.
Tulajdonképpen a freudi civilizációs felettes énre gyűjtök szavakat. Szó szerint, kultúránk erőterére. Ám ami még fontosabb, hogyan keletkezik ez a Hang. Ez a Tekintély. A Korszellem.
Az ember és társadalma sokkal primitívebb, mint azt valaha is bevallanánk. (Pofon, sic!) egyszerű logikák mozgatnak és manipulálnak bennünket.
Korunkban az a félelmetes, hogy a hangosan kimondott ismétlések „építik fel" azt a bizonyos fenti sort. A társadalom (állam?), a bennünket irányító uralmak felettes-cenzor énjét. Jelszavait. Jel-szó, mert mindannyiunkat megjelöl.
Csak sokszor kell ismételni. Képbe, írásba, képernyőbe tenni. Nem merem kimondani, mert letiltanak. Elveszítem az állásomat. Akár el is ítélhetnek, évekre. Úgyhogy fedőneveket adok a jelszavaknak, amiket ismételget a sajtó. A képernyő. A rádió. A hatalom. A felső és még felsőbb fórumok. Amit ma ünnepelni kell, mert, ha nem ünnepeljük, az szégyen. Nem európér. Retrográd. Szóval, figyeljünk oda a most még kisebbségi jelszavakra. Cyber-tankok tolják őket. „Zebragyurma." „Tohugárda." „Zsebgalaxi." „Műtündér." „Monoverz". „Műmell." Stb.
Sokat ismétlik őket, és csak idő kérdése, hogy kiállunk mellettük. Természetes lesz a „Zebragyurma", a „tohugárda", a „zsebgalaxi", a „műtündér", meg a „monoverz." Stb. És természetesek lesznek gyűlöletünk új tárgyai, a „nemzebragyurmák", „nemtohugárdák", „nemzsebgalaxik", „nem műtündérek", „nem monoverzek", és „nemműmellek."
Egy egészséges gondolkodású közösség, természetes önvédelmi stratégia, hogy ellensúlyozza az új kor új korbeszédét. Mert aki kitartóbban és hangosabban mondja ki „cenzor-értékeit" (lást, civilizációnk megkerülhetetlen felettes énje), végül ő győz. Győz, győzedelmeskedik: cenzoréneskedik.
Az újgalaxisták, persze, győzelemre állnak. Nemcsak hogy nekik kedvez a kor, de ők kedveznek a kornak. Velük van a láthatatlan (de a médiában sorozatosan ismételt) tankhadosztály. Az új-szégyenérzetek magvetői vagy komisszárjai, ahogy tetszik. Az algoritmuskontrollerek.
Most eszembe jut egy régi falfelirat. Pro patria et libertate. Ahogyan Pilinszky a kor algoritmusait megkerülő verse, az Egyetlen olvasmányom. „Az istenek színevesztett szalónját/ a fakó ülőkékre és/ a törtkarú székekre helyezett/ gesztusokat,/ a lombok meg a zápor és a szél/ együttesét,/ az istenek és köztünk ernyedő/ fonal irányát olvasom,/ a megoldás becsvágya és/ kényszere nélkűl,/ mint legelső/ és legutolsó,/ egyetlen olvasmányomat."
27.01.2022
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése