Fazakas Magdolna, Teregető nő
Semmiképpen nem erényt akarok csinálni kompozíciós készségem hiányából. Abból, hogy a festésben nem értettem a dolgok szerkezetét. Gimnazista koromtól Fazakas Magdolna festőművész laza szövésű képei ragadtak meg elemi erővel. A természet lélegzése káosz és rend egyenértékű határán.
Idősödve ez a festői látás ragad meg újra. Évtizedek élményei, az a temérdek perc, óra, hét és hónap, a külvilág mind hatalmasabbá dagadása - végül nem egyre inkább „szerkezet-nélküli?" Életünk egésze, a temérdek feledés, nem egyre inkább a megkomponálatlanság felé halad?
A miniatűrben felmutatni a rendet - csoda. Győzelem az univerzumnyi káosz felett. Nem beszélve a felmérhetetlen és roppant cybertengerről amiben élünk.
Talán ezért is fontos, hogy egy-egy mondatnyi, egy-egy napnyi rendet (szeretet) tudjunk teremteni.
24.01.2022
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése