A mai kutatói szeminárium témája emberi figyelmünk volt. Dominic, domonkos szerzetes, kérdése a figyelem és kegyelem viszonya volt, Simone Kotva „Kegyelem és erőfeszítés" című munkája alapjá (Effort and Grace: on the Spiritual Exercise of Philosophy (London: Bloomsbury, 2020).
Alkalom, hogy visszatérjek a ma reggeli evangéliumhoz. „Isten országa közel van. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!" (Mk 1:14) Válasz a szemináriumi kérdésre. Figyelmünknek szüksége van a kegyelemre. Ez teszi lehetővé, hogy teljesen működjön. Megfigyelje azt, amit megfigyelni kell, és hűségesen tegye. Állandó odafigyeléssel.
Márk sora ezt sajátos perspektívából adja tudtul. Isten országa közöttetek van. Közel van - mondja Jézus. Nélküle nem látjuk, nem is figyelnénk oda. Ő adja tudtul, s adja hozzá látásunkhoz. Maga mellé, az ő szemszögéhez hív. Együtt látni vele, meglátni, amit ő lát.
A „térjetek meg"-gel, még valami fontosat tudunk meg. Figyelmünknek, elsősorban, megtérésre van szüksége. Belső önvizsgálatra, ahogy a Deuteronomy 15:9 figyelmeztet: „Figyelj belsődre, ne maradjon rossz szó szívedben [figyelmedben]."
Ahogyan egy napokban olvastam: figyelni tudásunk, figyelmünk tette, emberségünk születése. A szem megtérése, mennyi mindent kell, hogy jelentsen a „cyber-inflációtól" megjelölt, cikázó képekkel teli korunkban?
10.01.2021
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése