.
B-év, nagyhét, Sze. (Iz 50,4-9a; Zs 68,8-34; Mt 26,14-25)
Az emberi szív eredendően látásra született. Tisztán-látásra; szó szerint: tisztán látni, és tisztaságot látni. Az állatvilágban szokatlanul hosszú „gyerekkor" funkciója nem véletlen. 12-13 éves korig, különösen az azt megelőző időszakban: e tisztán-látásba szocializálódunk. Értékes a könyv, a betű, a tanulás − a Történelem − előtti idő. Az árulások előtti idő. A felnőtt szív mindvégig a gyermekkor „csendélményéből" él, és merít. A gyűjtésnek ez az ideje, a gyermeki érés, szem marad bennünk.
S tulajdonképpen, ritkán nyitjuk meg magunkban ezt a szemet. Vagy: ha ez bezárul, akkor baj van. Mert szemet hunyunk a felnőttségünk, a Történelem, útjai felett. Júdás főpapok előtti árulása: csoportos szemhunyás. „Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, ʻMit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?' Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt." (Mt 26,14-16)
Az ember egész lénye, s magának a Történelem egész lénye, elveszik egy ilyen szemhunyásban. Nagyon finom lélektana a fenti jelenet és tett a bűnnek. A paktumban, mint szemhunyásban, eltűnik az ember. Innentől e szívek retinájáról Jézus kivész. A szövetség, az ügylet, a közös érintettség és érdekek vannak. A nárcisztikus önérdek: jövőt, hatalmat bebiztosítani. S Júdás részéről: kiszolgáltatottság. „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Annak a bizonyos tiszán-látó szemnek a fogsága véglegesül. Nincs kiút, mert nincs, ami ezt a Szemet újra megnyitná és fénnyel látná el a beállt történelmi sötétben. „Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt" (Mt 26,16)
A Szem lehunyása, a fenti jelenet, jelenkori passió. Kifejezi azokat a határátlépéseket, ahol nyitott szemmel kéne járnunk; vagy épp állnunk. A természet életére figyelés, a személyes találkozások „emberideje". Mielőtt a gépek és technológiák idejébe beolvadnánk. A belefeledkezés a napi gondokba, a külső történelem manipulációiba, és indulataiba. Ezért érkezik, a szemlehunyások előtti pillanatokban, történetünkön belülről az ébresztő üzenet. „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal." (Mt 26,18) Mert a Szem titka bennünk épp a másik élő Szemmel való találkozás.
2012-04-04
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése