Zsoltárimák 2 (zsoltártörténelem)
Ízlelem a szavakat, „lelkiség", „spiritualitás". Fontos szavaink egyházon belüli, s egyházon kívüli korban, egyaránt. Lelkiségről illetve spiritualitásról akkor beszélünk, ha van távolságunk a körülöttünk és bennünk − folyamként − hömpölygő történelemtől.
Az 50. zsoltár, mely hagyományosan „bűnbánati ima", ennek a távolságnak a születése. Soha nem gondoltam eddig rá, hogy ez a zsoltár cseppet sem riasztó. Nem az ember „bűnéről" szól. Mulasztásainkra valóban felhívja a figyelmet, ám ez csupán első rétege. A „régi zsolozsmában", a Monastic Diurnal-ban, meglep, hogy szinte minden nap reggeli imádsága az 50. zsoltárral kezdődött.
S fontos szembesülés a zsoltár, valóban. Fontos, mégpedig abban, hogy a Történelmet a pozitívan, reményben tudjuk látni. Nap mint nap. Épp internet-, hírportálok, okos-telefonok „háló-rezgésében". Bármilyen furcsa, szerverközpontokra és tőzsde-memóriákra felfűzött életünk idején értjük meg: e zsoltárimák az egyetlen „bio-időnk". Az élet, a psziché, s a történelemnek az a „természetes ideje", mely elhatalmasodó processzor-rezgéseket, bennünk és rajtunk kívül, képes láttatni. Azokra távolságot adni. Lelkiséget és spiritualitást kínálni − és táplálni.
S tulajdonképpen, napról-napra olvasva az 50. zsoltárt, feltűnik e történelmi ének másik karaktere. Felszíne alatt csupa öröm húzódik. Isten és történelmünk, Istenünk és szívünk, örömteli tánca. Pozitív tengerrezgés születik kocka-szilárd kronosz-időnkben. A (processzorok és tőzsde-memóriák uralta) Történelemből: tört-én/elem lesz. Feltöretik a történelem karmája, feltöretik az „én". S maga a szó képe mutatja: a Történelem, mely közrefogja énünket, enged szorításából. Ezt a szabadulást és lelkiségbe kinyílást ünnepli a zsoltár a sorban: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!" (Zs 50,3-4).
S valóban: a zsoltár, bűnbánati nyelvén keresztül, így válik a bennünk és a történelemben megnyílt távolság feletti örömmé. Mely „távolság a jelenre" nem más, mint amit, bio-időnkben, Reménynek nevezünk.
50. Zsoltár
Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!
Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!
Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.
Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.
Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.
Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.
Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.
Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.
Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!
Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,
hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.
Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.
Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.
Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.
Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!
Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!
Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.
2013-03-12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése