Zsoltárimák 1 (margójegyzet a 66. zsoltárhoz)
Vissza kéne térni az írás fegyelméhez. Összeszedetté válni történelem és személyes élet határán. Mert a történelem: szemre vágyik. Mert a személyes élet: látásra vágyik. Mert szeretetünk: szempárra vágyik, mely pillantásával át kívánja ölelni mindkettőt. Nagytörténelmet és személyre szabott történetünk.
Vissza-visszatérő gondolat: a világ megváltása mindig két személy között történik meg. Jó lenne nap mint nap visszatérni e felismeréshez és ragaszkodni hozzá. Pördít a világ, a hírek, gondok − kipördít ebből az igazságból. A „hírek", amiket hallunk. „Hírek". Szemen szedett érdekek. Karmájuk eltűnteti a két Arcot, mely között nemcsak a Megváltás, de maga a világ megszületik (és újjá születhet.) S amikor ragaszkodom a törvényhez − a világ egész története mindig két személy konkrét szeretetén függ −, akkor azt is kimondom: az ember és ember közti találkozás, így, az ember és Isten közötti találkozás rangjára emeltetik.
Sőt: e dialektika tovább visz. Mondhatni „visszacsatol". Az egyes ember, avagy szermélyes életünk, megváltása: a történelem – Isten találkozáson függ. Azaz, ha bekövetkezik az átalakító találkozás kettőjük között: ez vezet az egyes ember átalakulásához is. S minden, a történelemben hordozott „partikularitás" vagy „egyediség" átváltozásához.
Ezért fontos a 66. zsoltár, mint a nap imáját bevezető imádság a régi, Monasztikus Diurnálé-ban. Az a bizonyos szem (történelemé, személyes életé, s szeretetünké), amire vágyunk, a „Nagytörténelem" szemnyitásából a jóra − születik meg. A nagytörténelem-Isten, személyes élet – Isten, személyes szeretet – Isten találkozásokat foglalja össze és szólaltatja meg ez a zsoltárimádság.
Napkezdő eszmélkedés, valóban. Szükségünk van bizalomban látni a külső történelmet; s benső történeteinket. Mert maga ez a mostani külső történelem (A „Hírek", mint szemen szedett érdekek) megkívánja a szem tisztaságát. Hogy első tettünk, ahogyan világunkra tekintünk: a bizalom legyen. Ahogyan csak Isten képes tekinteni az önmagát darabokra törő emberi Tájra. Mely épp emberségét felejti s száműzi nap mint nap, a „Hírek" oltárán.
Vajon képesek vagyunk e (újra) olvasni a sorokat történelem-látásunk alapszövegeként? Mint ikon-alapban az „alapozást", mely alap szó szerint fundamentuma a megfestendő kép további rétegeinek. Mert a döntő kérdés ez: a bizalom vagy a „Hírek" által kondicionált gyanú-e szívünk, szemünk, történetünk, és történelmünk első rétege?
66. zsoltár
Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját!
Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!
Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön.
Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!
Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.
Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!
2013-03-11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése