Nem írok országneveket. Mert letapogatnak a szervereken. Háború készül. S processzor és szervervilágunkon keresztül, minden egyszerre mozdul. Főszerkesztőségek, hírportálok, blogok: mind, várják a háborút.
Egy országok közötti kis ország Nemzeti Színházának vezetője, nemrégiben foglalta össze programját. Költői színház kell. S igaza van. Legyen bármilyen korszerűtlen program "költői színházat" csinálni egy költőietlen világban. Mert az emberi testből, érzésekből, katarzis-vágyból (megtisztulás! Sic) építkező színház - valóban nem írható bombák oldalára. Sem az őket szállító és célba juttató pilóta sisakokra.
Pedig, semmi kétség, izgatottan tapadunk majd a képernyőkre. S magunk is a drónvilág részei leszünk: a mi jobbra érdemes emberi szemünket és demokratikus érzéseinket kötik majd a bombákra, rakéták csúcsaira.
A gépek színháza. Effektekhez, vizuális trükkökhöz, perverz felgyorsított képekhez, olcsó asszociációkhoz szoktatott szemekkel vajon képesek leszünk-e nemet mondani? Mire? A regimentírozott, érzések nélküli agyak (hírszerkesztők, állami, és államközi propagandisták) érzéstelen világára. Mert a költői színház lényege: épp érzéseink visszaszerzése. Mert érezni, emberi módon, a szolidaritás alapja. Sőt, annál is több: a kritikus szolidaritás megalapozása.
S ami most, ott (s képernyők által, itt), nem említhető ország kapcsán történik, fontos történeti modell. Globális, internacionális szinteken meghoznak döntéseket - s a helyi közösségek (érzések és gondolati világok) számára egy választás marad. Az alkalmazkodás. Az elfogadás. S a hivatalos propaganda ismételgetése.
S nézem a nagyhatalmak vezetőinek arcát. Pontos felvételek. Enigmák. Morális enigmák. Az emberi arcnak van egy képessége. Mégpedig az, hogy semmilyen körülmények között nem manipulálható. S amikor valami előre kifontolt szörnyűség történik-készül, az emberi arc (vezető politikus arc) megdöbbentő módon veszít szépségéből. Hirtelen sokkal idősebb lesz valódi koránál a vezető. Maradék gyermekkori szépségünk is lehámlik. S ez a lehámlás, mint nagyító üveg, felnagyít valami, csakis a "költői színház" által megnevezhető megnevezhetetlent. Az áldozatok, névtelenek, természetesen, nemzeti érdekek névtelen áldozatainak lelke, ezerszám, formálja a döntéshozók arcát. Menj rá bármelyik hírportálra. S figyeld meg közelről e tekinteteket. Valahogy úgy, ahogyan Emmanuel Levinas tette. Egyfajta, szintén lelegyintett "költői filozófia" vagy "költői etika" nevében.
2013-07-20, Debrecen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése