Antikvárium

Fogászati röntgen után, a rendelő mellett fedezem fel a Péterfia utcában az antikvárius könyvkereskedést. Tiszteletre méltó, különös világ. Nincsenek kiemelkedő értékű könyvek. Zömmel a hetvenes-nyolcanas-kilencvenes évek lenyomata. Gyerekkorom ismeretterjesztő történelem sorozatára ismerek. Magyar és világirodalom, filozófiai munkák (a nyolcvanas évek marxista történetírása). Letűnt világ. Nyomtatott betű. Egy emberöltő 'lenyomata'.  

Régen nagy értékű (fontos) sorozatok. Lyka Károly munkái. 'A táblabíró világ művészete.' Ezerkilencszáznyolcvanötben olvastam a róla elnevezett művészettörténeti verseny döntőjére készülve.  

Ami megragad, a kánikulai délelőtt melankóliája. Kint ragyogó, mozdulatlanságban forró Nap. Bent egy avarként 'málló', enyészettel határos világ. A papír sorsa ez. Ha úgy nézem, szomorúság és gyász jelöli meg a könyveket. Senki ('aligvalaki') nem kíváncsi rájuk. Kihulltak a kor vágyaiból. Bárcsak tévednék, de a vállalkozás néhány év múlva nem lesz itt. 'Az ismeretlen katona boltja bezár.' A könyvek által hologramkén őrzött világba már nem érkezhetett meg; vagy mint világunk maga, már nem térhet ide vissza.  

A gyász különös érzése ez. Hisz ebből a betűt tisztelő világból érkeztem meg, 'nyomattam'. A cyber-világ már fogságba vitte tudatom. Kezem már-már erőtlen megnyitni e bezáruló ajtókat. Vágyam, mint kortársaimé, már lecserélődött. Képernyők, bytok mentén regulázott ahogyan a szemem lát. Ahogyan az értelmem olvas.  

Ám a fordulat e gyászban meglep. A felismerés, hogy az antikváriumbelső modell. Fájdalmas fotográfia, amely épp avíttságával (keresem a szót) ébresztő távolság korunktól. Modellezi azt, hogy cyber-korunk épp ilyen mulandó. Sőt, sokkal omlékonyabb, szerkezet-nélkülibb. Az antikváriumban megfigyelt történeti csatavesztés ('kivérzett ideje', 'átvérző sebei') felkiáltójel nem annyira korunk hübrisze, mint vaksága ellen. A porladó lapok anti-tézis korunk halhatatlanságot imitáló ('halandóságot tagadó') felületei ellen. Egyre fényesebb autók. Egyre sterilebb és simább felületek. A mesterséges intelligenciák ízlése már ízlelésünkkel csaknem távolság nélküli párhuzam. Miként a párhuzam, hasonló egymáshoz feszülésben - a halhatatlanság imitálása és tagadása. A technika túlburjánzása az autókban, tabletekben, az új típusú média-felületek és 'online-kapcsolódások' mint 'maga az élet'. Az antikváriumon kívül mindebből semmi sem látszik. Pontosabban, mindebből semmi sem látható.  

 

17.08.2020 - Debrecen