Visszhang

A Jézus életét feldolgozó filmek mindig hiányérzetet hagynak bennünk. Szükségszerűen. Érezzük, tudjuk, hogy a jelenetekben soha nem birtokolhatjuk őt. Képzeletünk és vágyaink heroikus erőfeszítése ellenére sem. S talán másként, de ez igaz az evangéliumokban megőrzött szavaira is. Mégha az Isten Fia szava is, de sohasem közvetlenül. Hangja, fizikálisan, nincs jelen. S nem is lehet ez másként.  

Jézus szavaiak mindig csak visszhangját birtokoljuk. Itt hangzik bennünk, látjuk életének képeit, de mindig csak áttétekkel. Képzelet, vágy, remény, és valóság egybefonódó visszhangjaként.  

De ez a visszhang (képben vagy szóban) mégis a valóság. Közvetlen kapcsolat, mely megjelöl és alakít bennünket. Közvetíti Őt, de több mint közvetítés. Jelenleg, számunkra, Isten Fia ebbe a 'visszhangba' inkarnálódik bele, e 'visszhangon' keresztül testesül belénk: testesíti életünket Életébe.  

A Szentírás, melyet olvasunk, a mise melyet ünneplünk, a reggeli és esti imádságok, a Lectio Divina, mind Isten visszhangja bennünk. Ám nagyon figyelmesen kell szemügyre vennünk a 'visszhang' természetét. Isten 'visszhangja' jóval több, mint amit felületesen 'visszhangként' jelölünk. A hang visszája lenni, tökör-lenyomataként élni több mint 'elhaló hasonlóság'. Sokkal inkább tükörképe, 'visszája' vagyunk az akkor és most kiejtett Isteni Szónak. Istenképiségünk valójában 'visszhang-képiségünk', 'visszhangságunk'.  

Amikor azt mondjuk, Emmanuel, 'velünk az Isten', ugyanaz az egyidejűség. A történelmi távolság évszázadoknyi lehet, de egyszerre idő és térfeletti egységünk. Egyszerre történünk a Meser tanításával.  

Tehát: a távolság nem kell hogy elkedvtelenítsen bennünket. A távolság, hogy 'csak visszahanként' találkozunk az Úrral, nem kell, nem szabad hogy erejét szegje hitünknek. Ellenkezőleg. Csakis ez az egyetlen egy lépés és mérték létezik. Mely 'visszhang' minden lépteket meghalad, s minden más mérték által manipulálhatatlan.  

 

16.08.2020 - Debrecen