'A ininvei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nezedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására: de íme, itt nagyobb van Jónásnál' (Luke 11:32)
Sok időt töltöttünk a szavak keresésével, mint 'posztmodern', 'késő-modernitás', és így tovább. S mind több új név kínálja magát, hogy leírjuk világunk változását, ami mindennapi tapasztalatunk. Egészen találó például 'Covid-19 előtti' és 'Covid-19 utáni' világról beszélni.
A Szentírás e választékossággal szemben jóval koncentráltabb. A biblia tapasztalatában nincsenek cezúrák vagy hirtelen újrakezdések. Horizontja egyetlen, folytonos kibontakozás. A mai szakasz világossá teszi: Jónás után csak 'megtérő' vagy a megtérést visszautasító kultúráról beszélhetünk. Eredetünk, bukásra való hajlamunk miatt, Ninive. Ninive tökéletesen modellezi, az előttünk álló út vagy megtérés vagy elítéltetés. E tapasztalat nem enged okoskodó önfelmentést, vagy bújócskát a szavakban. Hacsak, eze az új nevek, mellyel megpróbáljuk leírni a kort, közelebb nem visznek a megtéréshez.
Ha valaki mégis találni akar egy alkalmas kifejezést, van egy egészen pontos megoldás. Miért ne neveznénk korunkat így: 'izgatottság után.' S ennek valóban köze van a megtéréshez, nem is kicsit. Mert a megtérés alapfeltétele a vágyakozás képessége. A vágy valamire, valamit tenni, valamit élvezni, hogy valakivel együtt legyünk, aki számunkra a komplementer 'Másik.' Egyszóval, szükségünk van vágyni a Szentre.
Korunk maga épp ezt veszítette el, az 'izgalmat' magát. Az elmúlt néhány évtizedben, mint kultúra, végletesen túl-izgattuk magunkat. Mint a késő-római orgiák résztvevői. Számukra már nem volt semmi motiváló, senki követendő, semmi, ami ébredést adott volna. 'Jónás szavára megtértek.' Igen, Ninivében még meg volt a vágy éljen. De a fordulópont után, a vágy elvesztése, hogy jobb önmagunkká váljunk, arányos az Ítélettel.
Mégis, épp mai idézetünk mutatja, van egy utolsó reménysugár. Ez képes újraindítani szívünk fotoszintézisét, ha élünk ösztönzésével. Nem, ez nem 'csali'. Jézus sem annak szánta hallgatóságához szólva. Megváltást és gyógyulást hordoznak záró szavai. Mint egy a kimerült ('túl-izgatott') szívnek küldött végső mentő-jel. Ízleljük, hogy telünk meg reménnyel, miközben befogadjuk e bátorítást: 'De íme, itt nagyobb van Jónásná.l'
08.11.2020
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése