....A francia légierő bombázza Mali „szakadár" területeit. Előkerülnek a szokásos jelzők, az Al-Kaida terroristák, a radikális iszlamisták, akik már a déli részeket, s magát Mali fővárosát, Bamako-t fenyegetik. A háborús propaganda − hivatalos indoklások − mind inkább émelyítnek. A lázadók iszlamista köztársaságot akarnak kikiáltani. Érdekes, míg a szíriai ellenzék esetében a „Nyugat" teljes támogatását élvezik egy hivatalos rendszer ellenerői, itt nem. Mi, a „fejlett és demokratikus Nyugat", ismét háborúzunk. Ismét, saját népüket e beavatkozásról, nem kérdezik meg.
Ha az elmúlt időszakban Euro-szkeptikus álláspontot veszek fel, az többek között az ilyen antidemokratikus háttértörténetek miatt van. Az európai centralizáció programjával visszaélés történik. A föderáció egyetlen indoka gazdasági hivatkozás.
Erre mondja azt, ösztönösen, bennem egy európai „daimonion", szokratészi benső hang: nem. A gondolkodó embernek és közösségeknek meg kell szervezni a föderációval szembeni érvelést − és szellemi rezisztenciát. Ez a jó szó. Nem állíthatnak bennünket az újgyarmatosítás háborúinak szolgálatába. A jelenlegi Európa nem érett meg a föderációra. Mert az gazdasági kényszerekre épül. És, mint a nyitó kép mutatja, vérrel. Meggyászolatlan áldozatokra, antidemokratikus módon, felhatalmazás nélkül indított hatalmi erőszakra. Mert ne legyen kétségünk, a fizikai erőszak, amit az Európai Unió (tagállamai és a vagy NATO) részvételével látunk − az a gazdasági kényszerek és erőszakok meghosszabbítása.
A Times mai vezérpublicisztikája (kivételesen a háborús propaganda szűrői át-át engednek egy rendszer-kritikus hangot) az Obama kormányzat totális külpolitikai kudarcáról beszél. Amerika, és mi, az Európai Unió, totális káoszt idéztünk elő a Közel-Keleten. Az „arab tavasz" –ban való naiv előkészítés épp nem azokat a rendszerváltásokat hozta, amit a pénzügyileg és gazdasági versenyképessége megőrzéséért civilizált formában ölni képes Európa remélt.
Semmi más nem történik, minthogy vannak más erőszakos érdekek is.
Samuel Beckett Godotra várva című darabja párizsi bemutatójának 60. évfordulója észrevétlenül elmúlt. Megemlékezések nélkül. S nem véletlen: a világ kényszereit, a civilizációnk által kitermelt abszurditásokat csak tagadni lehet. Vagy belátni: az erőszak csak erőszakot szül. Nyoma sincs a világpolitikában a béke igényének. Csak vér és bombák, a számunkra előnyös rendszerek védelmében. Épp úgy nem hiszünk a túlvilágban, mint a kezünkhöz tapadó vérben.
Igaza volt Freudnak: humanizmusok helyén, nyakig-torkig (zászlócsúcsig) halál-ösztönben tocsogunk. Ébresztő!
2013-01-14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése