B-év, ádvent 1. hét, V. (Iz 63,16b-17.19b; 64,2b-7; Zs 79; 1Kor 1,3-9; Mk 13,33-37)
Az ádventi idő, az Úr visszatérésére való készület ideje, az elképzelhető legfájdalmasabb önvallomással kezdődik. "Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtől fogva felettünk; mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!" (Iz 63,19) Izajás fontos "mintaképét" adja a vallásos ember önvizsgálatának. Ráeszmélteti az egyháza rutinjai mögé bebújó embert: a kegyelem útjai mérhetetlenül felülmúlják középszerünket. Mint a graffiti "éktelenkedik" önérzetünk tűzfalán - ez énünk rejtett, nem utcafront felőli hátsó oldala - Izajás figyelmeztetése. Nem félni kell az igazság érintésétől, hanem türelemben olvasni az üzenetet. Izajás ugyanis, szavai erejében, az emberi szívet rajzolja meg érzékenyen. Ritmustalanságunkat, erőtlenségünket, és azt a teremtő erőt, amelyet a szeretetre fordíthatnánk. "Mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. .Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt, és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak." (Iz 64,1-3) A tűz, a felforró víz, a lánggá lobbanó rőzse, s a csodák, a valóságra irányítja figyelmünket, mellyel szívünkön keresztül lépünk kapcsolatba. A személyiség központja azok az értékek, melyeken keresztül környezetünkkel kommunikálunk. "Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja." (Iz 64,4) Izajás a "kegyelem" prófétája. Szívünkre beszél, hogy vannak sajátosan lelki értékek is, melyeken keresztül a személy a Lélekben kapott valóságához alkalmazkodik. Ez a kegyelem "funkciója" bennünk: irányulni, nyitottá válni a valóság teljességére; melybe fizikai-emberi világunk ágyazódik. Pál apostol köszöntése az Egésznek ezért az érzékéért ad hálát, és befogadására bátorít: "Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól" (1 Kor 1,3.) Erre a világ rendjében feszülő kegyelmi rendre, zsinórmértékre ráhangolódva kell eltöprengenünk, mennyivel tarthatna előbbre a ránk bízott világ; önnön történetünk. Bartók első vonoskvartettjnek agóniája ezt a birkózást szemlélteti - beteljesített lehetőségeinkért. "Vigyázzatok tehát, legyetek éberek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el [vagy múlt el] az az idő!" (Mt 13,13) Ádventben megfordulhatunk, s óvatosan visszalépdelhetünk "útleágazásainkhoz"; "tekintet-elágazásainkhoz". Ezeket a pontokat begyógyítani jön közénk az Isten.
2008-11-29
Invite your mail contacts to join your friends list with Windows Live Spaces. It's easy! Try it!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése