A "Magyereltolódás", "Határkatolicizmus". Még ízlelem a két szót. Kötetcím ötlet. Mert erről szól(t) a Londoni Napló. Kristeva írta levelében, hogy az igazán fontos kérdéseket mindig a perifériákon, határhelyzetekben lehet feltenni. Ott, ahol megszűnnek a protokollok, a status quo védettsége. Szembe menve a "Rend" elalvásaival.
Egy brüsszeli antikváriumban bukkantam rá egy régi Supraphone-felvételre. 1964 február 7 és 9 között készült a hangfelvétel a Művészetek Házában. Prága. Ernest Bloch "Schelomo, zsidó rapszódia csellóra és zenekarra" c. darabja.
Abban a Prágában, ahol, barátom elmondja, családtagjai nevét őrzi a holokauszt-emlékfal. Mert más nem maradt a kassai-, és sárbogárdi zsidó családból. André Navarra, neves francia csellista játszik, a Prágai Szimfonikusokkal.
A zene nyelvén megszólaló lelkiismeret különös angyal. Izzik. Nem manipulálható. A háború utáni, s még háborús zenészgeneráció játszik. Értékes kordokumentum. Nem csak mint előadás, de mint zenén keresztül megszólaló lelkiismeret és szolidaritás.
Bloch (1880-1959) amerikai-svájci zeneszerző valami olyasmit kísérel meg a zenében, mint élettel megtölteni a hajdúszoboszlói zsidó sírkövek kimérte "zárt teret". "Látogatatlan teret". Richard Strauss késő-romanticizmusa és Debussy impresszionizmusa talál szállást muzsikájában. Célja volt a zsidó zene hagyományát újra gyökereztetni az európai klasszikus zenén belül. Rendszeresen választott zsidó témákat kompozícióinak tematikus keretként.
Ha időm engedi, szándékosan hallgatok felvételeket a világháborút (2.) megelőző évekből, vagy közvetlen után. Elővételeződött-e egy-egy történelmi kataklizma a zenei előadás nyelvében? Abban a nyelvben, mely egy kornak nem egyszerűen tudatalattija, de sokkal inkább "tudat-előttije". Hisz, a zene az a nyelv, ami kívül mozoghat a szavak, rendszer-elvárások rendjén. Kívül áll a racionálisan ismételt ideológiákon. Bennük nem egy kor ideológiai zártsága szól. Messze nem csupán az. "Szavai", "képei" abban a tartományban fogalmazódnak meg, mely ének, szavak, manipulációk alatti áramlás. Ha van méltó tekintet azokat a bizonyos sírköveket körül ölelni, akkor az épp ez a zenében őrzött arcunk. Teljes beszédünk, mely képes kihámlani a kor protokoll-fegyelmeiből. Belopózni e "feledésekbe". (Mint gimnazista osztálytársnőm jelzett vissza a "Magyareltolódás, Határkatolicizmusok bejegyzésre". Gyerekként a kerítés résén betévedt, belopózott az elhagyott szolnoki zsidó temetőbe. S nagyon hasonló jelenlétet, borzongást élt át. Az Arcok Árnyékában.)
Innen, e határokból figyelek fel a mára. Az odahagyott tüntetésekre. Valami "Dopeman" nevű rapper volt az Orbán-ellenes tüntetés vezéralakja. Meghallgattam a neten, mint mond. "Felületesen mindenhez én is értek, órákon át reszelni a fingot én is tudom, én is lehetnék miniszterelnök." Egyenruhást is látok az emelvényeken. Szólni. "Privilégiumainkat veszik el". S látok másokat is megrészegülni a Kossuth-téri színpadon. Ez a hatalom tolt "határeltolódásokba", mégsem tudom magamnak érezni ezt a tüntetést. Ahogyan Konrád György szavait sem, hogy a "szocializmus hangja építi újjá magát" a hatalom központosító törekvéseiben. De Konrádot most itt kihagynám.
(Itt hirtelen egy képet kell, hogy említsek, Bécsből. Tegnap előtt, a Brüsszelbe indulás előestéjén átautóztunk Bécsen, W. A. atyai barátommal. Sosem tudatosult bennem, hogy Széchenyi döblini elmegyógyintézete Bécs külvárosi része.) A gyökértelen lázadásokban nem hogy nem hiszek, hanem Széchenyi félelmeivel, tartok tőle. Szakszervezeti, emberi jogokért nem lehet kiállni a múltért való kiállás nélkül. Nem tudok a "temetőtlen nemzedék" lázadásaihoz csatlakozni. Gyökértelen indulatokban sodródik az ország. Privilégiumokat követelünk a mának.
Megfigyelem a kerti madarakat. Az angol indián nyárban - huszonnyolc fok - házi verebek az almák sárgája közt. A kert kőkerítésén macska. Időn kívüli pózban. Fehér izzás a lomb olajzöldjében. Istenem, misztikusok, szerzetesek, a történelem karmáiban pihegők, hányszor próbáltunk meg, csak a közelébe is jutni a "macska" történelmen kívüli nyugalmának.
2011-10-02
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése