Álommunkák

Álommunkák

St. Katharine's ismét. Friss, hideg ősz. Idős barátom hívom meg születésnapi vacsorára. Marlborough főterén tombol a "Maid fair". Középkori eredetű vásáros ünnepségből nőtt ki. Két hétig tartó szolgáló vásár volt. Most az egyébként békés kisváros hosszan elnyúló szalag-főtere vurstlis, modern, gépes "vidámpark". Egy amerikai katasztrófafilm díszletei. Dübörgő gépek, óriáskerekek. Üvöltő zene. S tömött tér. Az emberek, hamisítatlan angol ösztönnel jönnek a dionüszoszi látványosságra. Felajzott a "város". Különösen a csoportokban közlekedő tinédzserek józan-részegsége lep meg. Jönnek, szapora léptekkel, minden irányból. Farsangi idő. Bennünk riadó, elnyughatatlan idők éjszakája. S tényleg, mint a rémtörténetekben: minden energia szabadon jöhet-mehet amíg az óra épp éjfélt mutat.

Éjszaka tükör-tiszta holdfény a ház előtti pázsiton. A ház fűtetlen, de felkelek éjjel. Az óra hármat mutat. A tegnapi karneválnak nyoma sincs. Meglep a holdfényben verseny-moccanatlan fák "ellenbálja". A tél érkezte előtt utoljára tárják ki lombjaikat: ölelni az eget, s a számukra átöltözködött fényt.

Régi, hold lepte éjszakák emléke gyerekkoromból. Ez a bál harmadik rétege: a psziché ölelkezése jelennel és múlttal. A gyermekkornak az a rétege, ahol szavaink tisztasága fogant. Az ébrenlét méheiben: akik azóta is vagyunk. Csak később vetélnek el felnőtt szavaink. És bálunk magányos táncosai, tetteink.

Ma Salisbury Székesegyház esti énekes dicséretére megyek. Látni akarom a tegnapi dionüszoszi hullámverés másik arcát. A kereszténység fegyelmezett ének-szavain át megpillantani a bennünk háborgó tengert. Az emberben igenis ott van a vágy: integrálni benső robbanásait, önnön formátlanságát és a Logoszt. A kettő egyensúlyát. Mert a parttalan Logosz világa épp úgy létezik, mint parttalan, testi-drájv robbanásaink. Kosztolányi Esti Kornélja beszél erről az egyensúlyvágyról.

S közben itt a gyönyörű októberi dél. Az éjszaka megfigyelt lombok levelei rajzanak. Előkérezkednek a holdfénybeli álommunkák.

2011-10-16