Két ország vagyok

Katonák arcát vörös zászló takarja el

Két ország vagyok

B-év, 28. hét, K. (Róm 1,16-25; Zs 18,2-5; Lk 11,37-41)

Az ember mértéke az ember. A másik mértéke önmagunk. Mindenkori önmagunk. Szűkös zubbony ez. S különös, méltánytalan aránytalanság. A másik személyt életünkről leválónak, az általunk definiált élettől különválónak tekintjük. Ha hasonlít, megnyugszunk, hogy nem fenyegetés. Ha különbözik, fenyegetés és nyugtalanító idegen. Ősi, „felvilágosodás előtti" reakciója ez az embernek. A nagybetűs Felvilágosodásnak, ha volt illúziója, akkor az az, hogy a tudás növekedésével majd csökkeni fog az ismeretlentől való szorongás. Nem így történt, sőt. A „kockázat társadalma", amiben élünk, csak tovább generálja, magasabb szintre emeli a gyanú világát. De mi is ez a „kockázat társadalma"? Giddens szerint „amikor a társadalom a jövő és a biztonság „bebiztosításával" van lekötve, a kockázat tudatát generálja tagjaiban". A bizonytalanná vált jövő tapasztalata ez. A globális rendszerek kikényszerítette „mobilitás" erőtere; amikor országok, közösségek, családok, egyének életébe sugároznak be feltartóztathatatlan, de tudatosítható kényszerek. Iszonytató energiát szív le ez a helyzet, még pedig úgy, hogy külön már nem is figyelünk erre az erővesztésre. Nem, mert minden pillanatban ezt tetoválja bőrödre a média. Nem észleled, mert vezetőid hangja mélyén, bármiről beszéljenek ‒ s beszéljünk ‒, ez a fortélyos félelem igazgat.

Talán idős nagyszüleimen láttam még az örvény előtti létet; boldogan, de már a letűnő múltnak fordított arccal éltek. Az ő világuk gyökereit tette meddővé ez a mostani „kockázat világ". A hetvenes, kora nyolcvanas évekig a „gyanú" és a „kockázat" még nem vált életünk alapozásává. Sem Keleten, sem Nyugaton. A végtelen hosszúnak tűnő vonatutakon, néhány ócska MÁV kocsi talán még fut, ami ezeknek az utazásoknak tanúja volt, az utasok még beszélgettek egymással. Sokszor végig az úton. A kisgyerek befogadásra talált. A proletárdiktatúra még tudott olyan szerelvényt gyártani, ahol a gyerekes családnak külön helye volt. Nem nosztalgia ez. Mindössze tény. A kockázat világában mára az intercityken zubbony mereven. Némaságban utazunk. Fülekben „gadgetek", a személyes sztereó. Az integetések is elmaradtak. Igaz, az ablak sem lehúzható ablak már. Csak átlátszó falak.

Azért írom mindezt, hogy kicsit megértsem, milyen közegben kommunikációképtelen és megosztott ez az ország. Az integrálni és életet, bizalmat összefogni képtelen politikai elit vajon tudja-e, mi működteti a nyelve alatt működő félelem erőműveit? Akar-e kiszállni, függetlenedni a „kockázat társadalmától", melyben ő maga lett a legnagyobb kockázat? Kilépni abból a mentalitásból, amikor instabil bensőmet, elvesztett hagyományomat a másik legyőzése és elnémítása árán kívánom stabilizálni? S tényleg, hordoznak-e hitet az emberben a közbeszéd szavai? Ott van-e a várakozás bennünk, hogy a másik mássága ‒ s talán Istené ‒, nem várt módon gazdagíthatja önismeretemet? Ezt a tagadást bennünk illusztrálja az evangélium. Talán helyénvaló a párhuzam. A másikat bizonytalan jövőnknek, és fenyegetésnek ítélni bűn. „Egy farizeus arra kérte, ebédeljen nála… A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. Az Úr azonban azt mondta neki: 'Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belsőtök telve van rablásvággyal és gonoszsággal. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? De adjátok oda alamizsnaként ami benne van, akkor tiszta lesz nektek minden.'" (Lk 11,37-41) Ha van kilépés a „kockázat-világ" kényszereiből, az a közeledés parancsolata. Felismerni, hogy nem az embertárs a kockázat, sőt. Ez a fenti szakasz üzenete: Ne zárkózz el a testvéred elől! Külsőnek és belsőnek ‒ gyanúnknak ‒ ez az igazi tisztulása. „Két ország vagyok,/ és nem engedlek el,/ és nem engedlek hozzám,/ ha jönni akarsz!// Hozzád szólok még,/ de szögesdrótot húzok,/ és lövészárkokat ásatok/ a lelkek alatt./ Félek. Igen, félek tőlük is -/ hiába hullnak el, és könnyük is hull/ hazáink sorsa felett..." (Jantyik Zsolt – PG csoport, Két ország - szerelem)

2009-10-13

Illusztráció: PG-csoport Megáll a nyugat c. klip http://www.youtube.com/watch?v=eoPRVrzH1Sk