Februári naplemente (Fotó: Ferenc László)
Hány méter a szeretet?
(Ter 2,18-24; Zs 127; Zsid 2,9-11; Mk 10,2-16)
Idős barátom, büszke nagymama, fényképes levelet küldött unokája egy éves születésnapjáról. „Young James" komolyan ül, nézi a tortán égő gyertyaszálat. A kép sarkából benyúló apai kéz tartja a tányért. Karja csak az ing mandzsettájáig látszik. Felismerem az apa kezét. Viszonylag későn nősült, ötven és a fiatal egy év közös metszete a közös történet. „James nagyon boldog volt, nevetett. A szülinapján a két nagymama, és a keresztszülők voltak a 'parti'. Jamesnek különleges tortája volt, krémmel és eperrel a tetején, és egy gyertyával, amit az apukája segített elfújni." Emberi kép. Az intimitás és a személy tisztelete, amiről Európai kultúránk szól, zsidó-keresztény gyökereiből. Egyszer, majd a történelem angyalával, ha végiglapozzuk történelmünk képeskönyvét, tisztán fogjuk látni azt a szeretetet, mely civilizációnk eredendő arca. Nagy szavak? Nem hiszem. Hús, vér, „torta"-valóságunk a szeretet cseppkőképződése. Sikerült évezredek munkáján át kifaragni az idő ridegségében a szeretet terét. Életadó légkör ez; valahol mindannyiunk életét ez a fajta intimitás jelölte meg. Mindannyian ugyanolyan születésnapokból érkezünk.
Ezt a lelki teret kell védenünk. Nemcsak azért, mert ez formál és vértezi fel bennünket az életre. Hanem, mert a szeretet kultúrája ténylegesen a megélt szeretetben adatik át. (Épp tegnap töprengtem el, ha nem vigyázunk, életünk jelentős részét töltjük el gépekkel, számítógépek, tévé, ostoba hírek, és egyéb médiafelületek előtt. S nem vesszük észre, valójában, legalább harmadával megrövidítjük az életünket.) Valami végtelen józanságnak meg kell mozdulnia ezekben az években bennünk, hogy megvédjük „a szeretet pszichés terét". Azt az emberi bensőt, melyet a piac esztelen robotja, azon keresztül, amire és ahogyan kényszerít, két generáción belül teljesen kiüresíthet.
Mert nem csak a szeretet képessége, de a szeretet vaksága is létezik bennünk. Időnként mintha megszállna valami káprázat egy-egy nemzedéket. S az esztelenül mindent szétszór, ami addig összegyűjtve volt. Akkor következik be ez, ha a pénz intenzitása felpuhítja a lelki tér határait. Richard Seaford kapcsolódó gondolatait a Times Literary Suppplementben olvasom. (Június 17, 2009; online elérhető, www.thetimes.co.uk) A hatodik századi görög társadalom volt az első a történelemben, melyet áthatott a pénzkultúra. A pénzérme a hetedik században terjed el, a kisázsiai görög kolóniákkal, akik kereskedni kezdtek. Nem véletlen, állítja Seaford, hogy a szintén fejlődésnek induló filozófia, a pénz érzékével párhuzamosan, egy új, „objektív", személytelen kozmosz-képet alkot meg. A pénz és az emberi viszonyok fokozatos átfedése hozta létre ezt az új érzékenységet; immár külső, a személytől leváló, „tárgyszerű" valóságként látjuk a világot. Megfogalmazásában: az egyetemes hatalom/erő képzete nem a személyen belül áll fenn többé, hanem egy személytelen, mindent alapozó, fél-absztrakt lényegben. Azaz: a pénz megjelenésével a korai társadalmakban hajlama, hogy a társadalmi hatalmat belevetítik kozmológiájukba (a világ létrejöttének magyarázata) ‒ a valóság új érzéke jelenik meg. A világot immár személytelen hatalom irányítja, ami mindent kontrollál. Ez a „pénz", a piac, a mindenáron megtermelendő (emberáron) profit világa ‒ tudományos és praktikus világnézeteink mögött ‒, azóta is.
Az evangélium a maga módján, szintén feltárja világunk valódi alapját. A delíriumot láttatja bennünk, ahogyan „szétszóróvá", összeszedetlenné válunk alap-állapotunk, a szeretet iránt. Amikor kezeink között pénzzé lesz a kegyelem? „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket." (Mk 10,13) Elkergették. Kemény szó. De nem kozmetikázza keblünkben hordozott vakságunkat az evangélium. Amikor túlságosan feloldódunk a kor szellemében. „Hagyjátok a kisgyerekeket, hadd jöjjenek hozzám, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda."(Mk 2,14-16) Amit a történet tudtul ad: a szeretet történetét mozaikszemeit, látszólag elszigetelt gesztusait és élményét lássuk egységükben. Aktívan becsüljük meg. Ez a hagyomány, időnként, nagyon komoly kiállást kér. Hazában élni, vagy a szeretetlenség jól fizető gyarmatain. (Illusztráció: PG-csoport, Hány méter a szeretet? c. dala)
2009-10-03
PG-csoport, Hány méter a szeretet c. dala
http://www.youtube.com/watch?v=Ka5cV60ZaTU
Richard Seaford, 'Money makes the (Greek) world go round' http://entertainment.timesonline.co.uk/tol/arts_and_entertainment/the_tls/article6518502.ece
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése