[homilia] Amit a gyökerek tartanak

Kertész Imre és Schweitzer József ny. főrabbi (beszélgetés)

Amit a gyökerek tartanak

B-év, 26. hét, Cs. (Neh 8,1-4a.5-6.7b-12; Zs 18,8-11; Lk 10,1-12)

Ma reggelinél érdekes fordulat. Az ablak alatt a Cromwell Road zaja. Beindul a városi csúcsforgalom. Az utca nyüzsgése és a diákotthon reggeli útra kelése békés kontraszt. Egy idősebb vendégelőadó, valamelyik konferenciára érkezett, ül asztalunkhoz. Beszélgetés erről-arról, ki hol, mit tanul. Idegen nyelvek. Főleg a franciáról beszélünk. Fiatal egyetemisták az asztalnál. Szlovén, francia, német, és olasz fiatalok. Az idősebb nő váratlanul a politikára tereli a szót. Szava egyszerre mellbevágott. „Túl sok a zsidó a politikában. Nem tetszik, hogy egyre több zsidó tűnik fel a politikusaink körül tanácsadóként. Mindenütt ott vannak." S lovallja magát bele. A beszélgetés valahol megzökkent ezzel. Bennem egész biztosan. „Nem hiszem, hogy így van. S nem hiszem, hogy ez így problémát kéne, hogy jelentsen" ‒ jegyezem meg. „De én igen. Te zsidó vagy?" „Igen, az vagyok", felelem. Persze, így a történteknek tétje lesz, hirtelen. A nő olasz, és katolikus. Épp úgy, mint én. Ezt a szakadékot, ezen a reggelen, már nem lehet meg nem történtté tenni. Hosszú, kettétört csend. „Nem vagyok rasszista. De támogatom a faji tisztaságot. Az etnikumok maradjanak meg tisztán. A maguk különbözőségében. Tudják, a kulturális sokszínűség érték. Nem jó, ha keverednek." Nyilván, ez egy másik történet. A gyökereknél azonban ugyanazok az archaikus ösztönök. Fóbiák, negatív indulatok.

Ez a jelenség hazulról már ismerős. Különös fóbiák ezek. A zsidók elleni ellenérzés, paradox, de egy olyan országban erősebb, mint a háború előtt, ahol gyakorlatilag nem is találkoznak zsidó emberrel. És nem lehet az emberek fejéből kiverni a bűnbakképzés vírusát. Időnként az a benyomásom, hogy a látens antiszemitizmus mintha árnyékként kísérné a „hétköznapi" katolicizmusunkat. Megmagyarázhatatlan. És elfogadhatatlan. Emberek naponta isszák, eszik Jézus vérét; tisztelik anyját ‒ s mindkettő a zsidó vallás s nép gyermeke. Nos, ebben a gyökerek vállalni nem tudásában látom a mi kis „rezidens" vallási közömbösségünket. Jelen van a hétköznapi vallásosságban, mindennapi rutin-keresztény tudatban egyfajta vákuum. Hiátus, szakadás. S ez a „törés" beszédes. Mintha valami nem lenne folyamatos az embereken hitük alapjaival. Nem is tudom ezt most pontosan megfogalmazni. Valami élő áramlás kell, hogy hiányozzon ott, ahol látens vagy nyílt antiszemitizmus jelen van. Az antiszemitizmus mindig az élő hit hiányát leplezi le. Minden más magyarázkodás. Annak ellenére, hogy a kérdés marad: honnan szivárog ez be vallásos tudatokba? Hogyan hagyományozódik át?

Pedig az egyház liturgikus emlékezete bölcs. A zsinat utáni egyház mélyről mer meríteni; számára hitünk ószövetségi kútja élő víz. Gyógyító közelséggé teszi hitünk gyökereit. Talán a legünnepélyesebb, legmegrendítőbb esemény ez a Szentírásban, ahogy Ezdrás felolvassa a fogságból visszatért népnek a Tórát. „Fölolvasta azt a Vizi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. …Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. Akkor Nehemiás királyi helytartó és az írástudó Ezdrás pap meg a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Az ÚRnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait." (Neh 8,3.8-9) A zsoltáros is a gyökereink iránti bizalomra tanít; hisz Jézus küldetése is a Tóra iránti lángoló szeretetből született. Szó szerint gyógyít ez az Istenben osztozott bizalom. „Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél."(Zs 18) Azért idéztem hosszabban, mert ezekre az alapokra épül Jézus küldetése, és a tanítványok kiküldése. „Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek!" (Lk 10,1-3) S ez lenne a katolicizmus lényege: bizalmat ébreszteni önnön gyökerei iránt; s azon szó szerint élet-igazságai iránt, melyet e Gyökerek tartanak.

2009-09-30