[homilia] Perifériák

Nagy István, Domboldal nyárfákkal (1921)

Perifériák

B-év,22. hét, P. (Kol 1,15-20; Zs 99; Lk 5,33-39)

Ahogy ígértem, maradok Cseh Tamásnál. Naplószerűen. Bereményi Géza mondja a Tamásnak írt dalok szövegéről, hogy azok számára sűrített novellák. Kész, benső történetet hordoznak. Eszembe jut, évtizedekkel előttről, Szász Endre egy mondása; ez maradt meg az estről. "A legmélyebben a harmónia hat az emberre. Leghatékonyabban a harmónia nevel." Minden egyes dalszöveg egy történetet mond el. A személy történetét: előzményekkel, történettel, vágyakkal. Mindegy, hogy "Antoine" épp sodródásban van. Legmélyebben, mert ettől vagy ember, a másik sodródó története indít meg. Hat rád, mert passió-történet. A másik szenvedélye, érése, emberségének töréspontjai, felszabadulásainak pillanatai - melyet felejtünk, s senki sem őriz meg - láthatatlan mérföldkövek. Mert érzékeny vagy rájuk. Mert párhuzamosan történik az életünk. Ezer rétegben, de ezer párhuzamban; miként éhségeink is.

Miért nem tudunk úgy nézni az evangélium soraira, mint "sűrített novellákra". Voltaképpen épp oly töredékes történetek, mint Cseh-Bereményi "töredékes" ezerkétszáz dala. Az evangélisták egy-egy sora személyek összeérő, egymásba fonódó, vázlatos lenyomatokban itt maradt története. Állandó jövés menés. Változó árnyékokkal, arcokkal. Közben virágoznak, gyümölcsöt hoznak, majd őszbe fordulnak a sorok mögötti kertek. Az is felvetődik bennem, hogy végre úgy kéne látnunk az evangéliumot, amik valójában. Hús vér vágyak-emberek. Gyomorkorgás, éhség, gyümölcs, nő megkívánása; avagy a játéké a gyermekekkel. Ünnepek, foszló plakátok, szétfoszló rendszerek. Poharakba kitöltött bor. Koncertek, fizetésnapok. Reggeli munkába indulás. És nem az a görcsös, platonizáló kanonizációja a szentnek, ahogy "szentélymagaslatokba" toljuk sorait.

Igen; nézz magadba katolikus, vasárnapi nép. Parfümillatú papok, szappan-szagú templomcsendek. A reverenda suhogása egy ország mélymagánya. Így lett zárt könyvvé a Biblia és a templombelsők. Cseh Tamás nádszál törékeny, arcpirítóan szél tovafútta dalai eszméltetnek rá; mennyire kitéptük a freudi drájvok világából szent szövegeinket. A plázák "valahol Beethoven és a rágógumi" közti eladóterei, ahová száműzetett a könyv és zene, ugyanaz a fordulat. Ezt a sodródást, szavak porába írt jövés menést kéne újra felvállalni. Cseh Tamás dalai, ilyen evangéliumbeli utcapor. "Ők pedig ezt mondták neki: 'János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak.'" (Lk 5,33)

S bármily paradox, még egy fontos evangéliumi gesztust figyelek meg. Egyetlen dalát sem írta le kottába. Megjegyezte, vagy ha felejtette, előkeresgette őket. Nem leírni, nem kőbe vésni. Hordozni.

S a másik furcsa ellentmondás, amire felfigyelek. Az egyház nem becsüli meg e végtelen gazdag perifériáit. Középen - középszerűségünk diktatúrája. A római cölebsz minta, valami máig feltáratlan okból, végtelen passzívvá merevedett. A vasárnapi néppel együtt. Napokban töprengek rajta, mi lehet e már szinte gyógyíthatatlan passzivitás és nem-gondolkodás oka a magyar népegyházi katolicizmuson belül. Az "eukarisztikus lelkiség", a "szentségimádás", közöttünk nevelődött statikus és passzív világgá. Talán kényelmes is. A monstrancia-szentély csöndje nem tesz kérdésbe. Passzív lelkiségi minta. Néma, projekciós ernyővé tettük: vetítjük rá vágyainkat, félelmeinket és fóbiáinkat. Meggyőződésem: e passzivitásunk a válság tagadása. Állva halnak meg az egyházmegyék. A zsidóság a Tórára figyelt; a protestantizmus az Igére. Dinamikusabb viszony. A szüntelen kérdésbe tételben élni; a szellemi megújulás, az új gondolatok, új irányok megtalálásának az alapja.

Cseh Tamás dalai, paradoxon, e kérdezettség légköre. A közös útrakelés lehetősége; és ellentmondani a passzív sodródásnak. Legalábbis egy minta rá. Amit az előbbi gondolatból ki szerettem volna hozni, a különös ellentmondás. A perifériák által feltett kérdés. Nap mint nap rácsodálkozom, hogy legmélyebb "kérdezőink", e kalickakultúrában a lázadók, meglepő nagy arányban katolikusok. Akik leváltak hitük gyakorlásáról, de mégis, örökölve egy ős-érzékenységet, és kortárs küldetést: hangot adtak a mállásnak. Tiltakozást. A gondolat, az emberiesség Exodusát nyitva meg. Cseh Tamás, D.Nagy Lajos, Jantyik Zsolt, Menyhárt Jenő Európa Kiadója, a Bizottság tagjai. Komolyan kéne venni, sőt várni. A kereszténység megújulása a perifériákon történik meg; meg kéne becsülni és hallgatni e "külvárosokat", lejtőket.

2009-09-03