Régi pécsi ablak, 1985
Azonosulni tudása
B-év,24. hét, (1Tim 3,14-16; Zs 110; Lk 7,31-35)
"Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: ördög van benne. Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja."(Lk 7,33-34) Isteni egyensúly ez; és tarthatatlan egyensúlytalanság a részünkről. Isten azonosulni tudásához teremtményeivel, hozzátartozik szentségének szabadsága. Útjának két kiemelt pontját a fenti két "minőség" (Keresztelő, Emberfia) mutatja. A liturgikus fegyelem, a hagyomány formai rendtartása; apollói arcunk. Emberségünk hús-vér folyamereje; dionüszoszi valóságunk. Isten mindkettőbe bele mer feküdni - hogy Hans Urs von Balthasar nagypénteki képét idézzem. A poklokra alászálló, holt Isten Fia, "kiterítve" odafekszik majd testvérei közé: bűnözők, szentek, királyok, koldusok, hadszínterek névtelenjei közé. Ám épp így odatestesül az anyaméh névtelen kozmoszában forduló magzatba; ünnepekbe. Istennek ez ellen az azonosulni tudása (szolidaritása) ellen tiltakozunk. Engesztelhetetlenül felül akarjuk írni e szabadságát.
Talán ez a rákfenéje a magyar mindennapoknak. Megbocsátani, igazából engedni képtelen nemzedék ez. S ami ettől elválaszthatatlan, megnyílni az újnak képtelen; az új gyógyulásnak. Ady a huszadik század elején ezt meddőségnek ismeri fel. Néven meri nevezni: komp ország. S attól önállótlan, rezervátum-kivagyi és kiszolgáltatott - mert képtelen egyéneiben a "szolidaritás inkarnációjára". A magyar ember, "az emberek", akiről a politika állandóan beszél, képtelenek a másik állapotaival azonosulni. A felebarátnak nem is elsősorban az ünnepével, növekedésével, vagy öröm hordozta pillanataival. (Persze mára ez sem megy, vagy egyre kevésbé.) A nemzet, mint működő közösség szolidaritása ott kezdődne, hogy érzékenyítetté válunk a másik infernóira; a másik gyászaiba, vesztéseibe alászállanunk. Egy konkrét példára gondolok most. A törvény által elítéltre, aki büntetését letölti - közéletünk úgy tekint, mint akin állandóan rajta maradt vétke. A hatalmi játszmák az ítélkezés formalinjába állítanak mindent. Most épp a jobboldal jeleskedik a nagy leleplezéseken; a korrupció kimutatásán. Nem is lenne ezzel baj. A probléma mégis az, hogy arra tanít ez a világ, és politikai elitje, hogy megbélyegezzünk. Hogy nincs megbocsátás. Nincs újra kezdés a büntetését kitöltött "fegyenc" számára. Nos, ehhez asszisztálni, ez az evangéliumot meghazudtoló magatartás. Nagyon kéne vigyázni politizáló püspökeinknek, s freudi ösztöneit olcsó jobboldaliságban kiélő papságunknak. Hogy időben ellene tudjunk mondani komp-ország farkasordításának. Mert "mintha a cél csak az volna,/ ki jut előbb a pokolra" (Bikini, Körutazás a Balkánon); kiengesztelődni, megbocsátani, újrakezdeni - főleg közös életet és sorsot ne tudjunk.
2009-09-15
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése