Babits Mihály portréja
Nyelv hegyén igazgatni a szót
C-év, 27. hét, K. (Gal 1,13-24; Zs 138; Lk 10,38-42)
Virrad London fölött. Ahonnan kinézek, a házakon még egyetlen villany sem ég. A repülőgépektől már morajlik az ég. Esőtől nehezül. Ilyenkor mindig kell valami plusz motiváció tartalmasan kezdeni a napot. Megfigyelem a visszaérkező egyetemistákat. Más világ. Frissek, gondtalanul fürgék.
A házban tulajdonképpen sok a változás. A Chemin Neuf közösség vette át a programszervezést és a pasztorációs munkát. Kedvesek. Szoknom kell nyelvüket, lelkiségüket. A vasárnapi misén megfigyelem D. diakónusuk hogyan beszél. Biztosan lesznek még bennem kérdőjelek. Érdekesség lesz bepillantani a karizmatikus megújulás egy közössége "beszédébe." Ha kritikus vagyok (és javíthatatlanul az), megfigyeltem az arcokat. A prédikáció alatt az arcokat érdemes nézni. Látni, amikor a hallgatóság kikapcsol. D. előtt nincs papír. Ez nem baj. Azonban meglep, mennyire zárt a nyelvi világa. Evangéliumba zárt. Ha élethelyzeteink gazdagságához nézzük, szűkös lehet a "karizmatikus beszéd." Lehet, korral is jár, hogy szűknek érzek világokat. Talán, amíg az ember fiatal, és hitében alapélménye a befogadottság élménye, addig azonosul a hitről való beszéddel. Mely vallási élménye alapszavaira épül. Csak később történik bennünk valami. Mikor tengermélységűvé válik történetünk. És mint álmaink, életünk szálai nem tekinthetők át többé. S nem rendezhetők fekete-fehér fiókokba tényei.
Nagyot változni látszik az egyetemista generációk mentalitása. Kint töltött három évem meglepő tapasztalata, hogy egyszerűen "eltűnt az európai kánon." Nincs többé az az egységes műveltségminimum, ami összeköthetne képzeleteket. A Chemin Neuf-nek így valóban nehéz a helyzete. Már amennyiben tisztában van a helyzettel. Mert nehéz megteremteni azt a "képernyőt", amire közösen, közös történeteket vetíthetnék. Mint ahogyan most Schubert a moll Arpeggione szonátáját hallgatom. Adagio tétele ugyanúgy mély érzelmekről beszél. Szenvedélyes összeszedettségről. Ugyanúgy hat ránk, közös képeket, hangulatokat hozhatunk elő belőle: tudunk közösen beszélni a zenéről. Mára a háttértörténeteinkkel, kulturális viszonyítási pontokkal nem így van. Mindannyian "I-pod generáció" lettünk.
Ám ez az a közeg, ahol a keresztény igehirdetésnek erőfeszítéseket kéne tennie. S nem beérnie megszokott paneljeivel. Mert ha elvesztek a "közös történetek" (Bartók, Shakespeare, festészet, Kafka, Balzac, Austen) akkor mélyen figyelni kell a másik történetére. Arcára. Nem hiszem, hogy a korábban meglévő, mára kioltott történetek "vákuumában" erőfeszítések nélkül menne a hitről való beszéd. Nem lehet, hogy fáradság, és kifáradások nélküli lenne a mai történetmondás. Sokkal több energiát kell, hogy igényeljen, "papban" és "hallgatóban." Sokkal mélyebb perszonalizmust. Mert igenis, akkor lehet a közös történetek hiányáról is beszélni, és hogy lám, mégis megpróbáljuk. S ez már közös helyzet. Ezen lehet gondolkodni. S ebben meglátni önmagunkat, egymást. S ami épp ilyen fontos: világhoz való viszonyunkat.
Mert nincs szörnyűségesebb, mikor egy közösség nem gondolkodik el helyzetéről. S ha ez vallási közösség, nem helyzetében gondolja el Krisztust, vagy Buddhát. Persze, a régi történeteket és utalásokat sem kell feladni. Csak újra el kell mesélni őket. Ezért nem zavar, ha egy egyetemista nem hallott Beethovenről, vagy Bartókról. A Távol-Keletről érkezve, miért is kellene. De a figyelem és átadás közös erőfeszítése: evangéliumi teret teremt. "Lelki teret". "Morális teret." Igen, ez a "morális tér" a legjobb szó. Mert etika mindig a másik iránti figyelemből születik. Nem a rutinszerű figyelésből, hanem amikor teljes valónkban meg kell állnunk a másik előtt. S magunkra vesszük egész történetét.
(Tulajdonképpen itt meg is állhatnék. Nem hivatkozva Mária és Márta történetét. Panellél kopott, ha úgy nézzük. Pedig fontos találkozás. Jézussal beszél, figyeli, és hallgatja Mária. Biztos, hogy fontos történetmondás történik. Isten történetmondása megrendíti ezt az embert. Mert saját történetén rendül meg.)
2010-10-05
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése