Ami csak megfeszülve zeng
Még reggel. A kármelitáknál. Megnézem az evangélium szövegét, még sötét a templom. Meglep a szó a beteg asszony testtartásáról. „Double bent". Azonnal beugrik a magyar szinte tükör-megfelelő, a „kétrét görnyedt". A nyelvek nagyon különbözőek tudnak lenni. Ám amikor szenvedést figyelnek meg, akkor egész váratlanul, s egyáltalán nem meglepő módon egyformán fejezik ki megrendülésüket. A kép egyébként is megrendít. „Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt [kétrét görnyedt], hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni." (Lk 13,11) Eszembe jutnak, régről, a görbült hátú öregasszonyok. Csendesen, nesztelenül jártak; csöndes utakon. Kertek előtt, keskeny járdákon; bottal. Furcsa, de eltűntek. Feltűnik, hogy idős embert is alig látni. Míg a hetvenes buszra várok, mise után, visszatér a kép. A megállóban high-tech Mercedes kisbusz. A vezetője leereszti a kisliftet a végén. Ekkor látom meg, végtelen lassan, lábemelés nélkül; hajlott hátú néger férfi bottal. Viszik valahonnan, valahová. S ez a valahonnan valahová a nyugtalanító. Nem látni az időseket, hisz honnan és hová is mennének útjaikon? Rég elmúlt az a világ, amikor a családtaghoz „átmentek". Nincs honnan hová. A keresztet nem látjuk meg, csak a Kereszt előtt. Megláttatja velünk a „Meghajlított hátú", mi a szenvedés és mi az öröm. Hogy küldetünk ezt észrevenni. Magunktól éppolyan szem-telenek lennénk, mint a világ.
Ami szintén megüti a fülem az evangéliumban, a zsinagóga-elöljáró ridegsége. „Megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: ʻHat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!' (Lk 13,14) Szenvtelenség? Hatalomféltés? Nem, véletlen sem ítélem el. Csak aláhúzza, hogy muszáj feltekintenünk arra a Történetre, amikor „meghajlik történetünk". És ebben a meghajlásban meglátjuk azt, amit egyébként nem látnánk meg. Hogy tartozunk bizonyos helyzeteknek; mégpedig feltétlen szolidaritásban. Megrendítő a hycomat lift emelkedése. Világító mellényes segítő, maga is idős, öleli-fogja a hajlott hátú férfit. S most, még álmosan, dereng Ákos szép sora a Katona imája c. új lemezéről. „Akad, aki érti mit jelent,/ hogy a húr csak megfeszítve zeng."
2010. október 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése