('Haywain With Cruise Missiles’)

 

Haywain With Cruise Missiles

I stumble across Peter Kennard’s (b. 1949) montage titled “Haywain With Cruise Missiles.” The 1980 image is a painful reworking of John Constable’s (1776-1837) classic. In 1980 it gave voice to Cold War anxiety.

These days I’m wandering the area around Flatford Mill where the original scene was painted. The autumn landscape is beautiful. I come deliberately on a rainy day. I don’t paint; I try to drink the countryside into myself. I’m interested in how the flat floodplain of the River Stour, with its distinctive character as landscape, shaped Constable’s pictorial language. His canvases contain an extraordinarily rich and complex experience of place. There is something “sacred,” a quiet epiphany, in the interaction between the view and the living ecosystem. This landscape does not crush the beholder, unlike the oppressive mass of the Lake District’s mountains. Constable himself noted from his youthful travels that the lake country of dramatic heights and depths did not liberate him. On the contrary.

By contrast, Constable’s soil — this corner of Suffolk — gift-wrapped the painter with the experience of dialogue and receptivity. The land does not tower over us; we feel simultaneously the maker and the recipient of Creation. From this ground radiates a harmony that can hardly be put into words, only into image — a genius loci.

Why did Kennard choose Flatford Mill, why Constable’s painting? Because the United States had deployed a long‑range missile system just a few kilometers from this iconic place. It is sacrilege, not merely against the spirit of the landscape. In the montage, on the haywain sit missile bodies utterly alien to the scene, their noses pointing toward an enemy. And when our eyes — dulled by the image-explosion of social media — no longer know what war is, Constable’s landscape helps us summon its horror into the present. The Flatford field could be a battlefield: tanks, close-quarters gunfights, exploding bombs. Just as in many other corners of our world. Here idyll, there atrocity.

Those who pilgrimage here to admire Constable’s art may alone open to a solidaric vision that rejects the state‑sanctioned practice of arms and killing. For let there be no doubt: we place these battlefields and the arms trade where art — our better selves — ought to stand. We do so at the cost of evacuating that place. This is precisely what is happening in our world today. We install missiles where our hearts ought to be.

03.10.2025

 

 

Véletlen bukkanok rá Peter Kennard (1949-), „Haywain With Cruise Missiles” című montázsára. Az 1980-ban készült kép John Constable (1776-1837) klasszikusának fájdalmas jelenbe hozatala. A hidegháborús szorongást fogalmazta meg 1980-ban.

Napokban épp épp Flatford-Mill környékét járom be, ahol a kép eredetileg készült. Gyönyörű az őszi táj. Szándékosan esős napon jövök. Nem festek, próbálom magamba inni a tájat. Az érdekel, hogyan hatott a Stour folyó sík árterülete, mint táj, sajátos karakterével Constable festői nyelvére. Mert vásznai rendkívül gazdag és komplex tájélményt tartalmaznak. Van valami „szent”, csendes epifánia a látvány és élővilág ökoszisztémájában. Ez a táj nem nyomja agyon a szemlélőt, ellentétben a Lake District hegyeinek nyomasztó tömegével. Constable maga jegyzi fel fiatalkori utazásáról, hogy a drámai magaslatok és mélységek uralta tóvidék nem hatott rá felszabadítólag. Ellenkezőleg.

Ellenben Constable földje Sussex e szöglete a dialógus és befogadás élményével ajándékozza meg a festőt. A táj nem tornyosul fölénk, a Teremtésnek egyszerre érezzük magunkat alakítójának és befogadójának. Valami szóba alig, csak képen megfogalmazható harmónia sugárzik e földből, mint genius loci.  

Miért választotta Kennard épp Flatford-Millt, Constable festményét? Mert az USA épp néhány kilométerre ettől az ikonikus helyszíntől telepített nagy hatótávolságú rakétarendszert. Szentségtörés ez, nemcsak a táj szellemiségével szemben. A montázs-képen, a szénásszekéren a tökéletesen tájidegen, ellenségre meredő rakétatestek. S amikor a közösségi média képrobbanásától eltompult szem nem tudja, mi az a háború – Constable tája segít annak iszonyatát jelenbe hoznunk. A flatfordi mező lehetne csatatér. Tankok, gépfegyveres közelharcok, robbanó bombák helyszíne. Épp úgy, ahogyan világunk számos másik pontja. Itt idill, ott borzalom.

Aki ide zarándokol, hogy Constable művészetét csodálja – abban nyílhat fel, egyedül, az a szolidáris látás, mely nemet mond a fegyverek és gyilkolás államilag szentesített gyakorlatára. Mert kétségünk ne legyen, mindezeket a csatatereket és fegyverkereskedelmet a művészet (jobbik énünk) helyén állítjuk fel. Annak evakuálása árán. Ma épp ez történik világunkban. Rakétákat telepítünk szívünk helyére.

 

03.10.2025