XVI. Benedek látogatása a Lambeth Palace-ban,
a canterbury érsekkel
Pápalátogatás egy pápátlan korban
C-év, 24. hét, Szo. (1Kor 15,35-37.42-49; Zs 55; Lk 8,4-15)
Egy pápalátogatás mindig többjelentésű. Előttem az Independent és a Dialy Mail. XVI. Benedek látogatása az Egyesült Királyságba valóban többletdimenzió. Többet mond, mint amikor „homogén", azaz tradicionálisan katolikus közegbe érkezik. Angliával a kortárs Európába lép az egyházfő. S nemcsak a közelmúlt feltárt pedofil ügyeire gondolok. Nem pusztán a papi életforma − nem a hivatás − e válság által is megláttatott krízisére. Többletjelentés a multikulturális, gyökereit levetkőző Európával való találkozás. Elmenni oda, ahol megszűnő, vagy épp tagadott nyelv a kereszténység: figyelmet érdemel. A pápa magabiztos. Összeszedett. De élő hittel kimondott megnyilatkozásai mögött látni kell az egyházi kultúra krízisét. Meglehet, nem szembeötlő, de a felszínek alatt jelen van ez a belső erjedés. Nem a magabiztos egyházfő érdekel. Nem az Új Ember kinti megfelelői, a Catholic Herald, vagy az Universe által naivan láttatott pápa. Sokkal inkább a közeg, amiben kijelentései elhangzanak.
Mert amit XVI. Benedek mond, bármennyire ex-katedra kijelentésnek tűnjék is, nagyon komoly szembesülés a valósággal. A feszültség dialogikus. A szekuláris kultúra válságáról szól. E látogatás közegének mássága azonban megláttat valamit a figyelmes szemmel. A kultúra válságától elválaszthatatlan az egyház válsága épp e kultúrán belül. S ezt a dialektikus viszonyt kéne nagyon komolyan vennünk. A pápa útja nem a doktrína diadalútja. Nagyot változott minden II. János Pál közép-kelet-európai lelkipásztori látogatása óta. Egy erejében, kulturális befolyásában gyengülő egyház megnyilvánulásai ezek. Nem felülről, magasságokból jövő hang Benedeké. Válságok találkozása ez. Dialogikus viszony. Küzdelmes, feszültség teli. Amit a pápa kijelent, nem talál automatikus elfogadásra. Sőt, a multikulturális közeg visszakérdez. Ám ebben az ingajátékban lesznek élőek kijelentései. Még nem érett meg az idő. De hamarosan, egy belső krízisére ráébredő katolicizmus majd mind hitelesebben szólaltatja majd meg ezeket a kérdéseket. Amikor a pápa kijelentései legalább annyira kérdezés is. Kifelé, és befelé, egyházon belülre.
Az Európa szekularizálódó kultúrája krízisben van, jelenti ki. Joggal. Csak értelmes ember nem vitatja. Aggodalommal tölti el a kereszténység marginalizálása. Agresszív szekularizációról beszél, mely a vallást ki akarja szorítani a közéletből a magánszférába. Figyelmeztet, nem szabad a keresztény ünnepeket kiiktatni. A tolerancia nem csaphat át a vallás diszkriminációjába. Európa keresztény gyökereit meg kell őrizni. Egyedül így maradhat fenn a személy, az emberi méltóság iránti érzékenység tere. Igen, ez így van. A másikban való hit és bízni tudás nélkül eltűnik a közéletből az analízis. Az elemezni tudás. A helyzetek komplex látása, közös elemzése. S helyette beköszöntenek − látjuk saját közbeszédünkben is − a totalitárius magabiztosságok. Választási plakátok igen-nem üzenetei. A „rendszerek". Vagy a totalitárius valóságshow-k. E rokon "rendszerek".
Persze, vissza lehet lépni a díszletek mögé. S lehet látni Benedek látogatását, amint van. Konzervatív egyházfő, egyébként valóban konzervatív programmal. Ha díszletek mögül nézzük, tulajdonképpen nem tesz mást, mint megmondja a „tutit". Megerősít frontokat. Valóban igen-igen, nem-nem kijelentéseivel erőt önt az elbizonytalanodott hívekbe. És lehet, hogy Benedek az utolsó pápa, aki még a „Christendom" hangján szólt. Mégis, hiszem, másról szól ez a történet. Másról is. A kijelentő pápa − mert ő még tényleg az − azonban fontos küszöböt feszeget. Benedek konzervativizmusával együtt is a határterületek pápája lett. Mert analizál. Egy pápátlan korban. Úgy tesz nem feltétlen elfogadandó kijelentéseket, hogy teret teremt a kritikus reflexióra. Katolikusainak ezt kéne megfigyelni. Az abban rejlő lehetőséget, amit a kultúra megértett közös válsága rejteget. Valami olyasmi ez, mintha egyszercsak elkezdenénk beszélni itt, Magyarországon a közös haza közös válságáról. Valósághoz közelítő nyelveken.
Vendégem is visszért Londonba. Ideidézem, amit ír. „Figyeljük a Pápát. Nagyon jó beszél minden helyszínen. Egyetlen kérdőjelet érzek csupán. Amikor a „szekulárisról" beszél, nagyon dualisztikus, semmi utalás nincs a dialógusra; így még fontosabb, hogy a munkád (Kristevával) folytasd. Azonban nagy a fejlődés ahogyan a többi vallásról beszél."
2010-09-17
Illusztráció: http://www.independent.co.uk/news/uk/home-news/pope-warns-of-increasing-marginalisation-of-christianity-2082388.html ; http://www.dailymail.co.uk/news/article-1313025/POPES-UK-VISIT-Benedict-defends-Christmas-warns-religion-sidelined-Parliament-speech.html és vonatkozó cikkek a rovatban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése