Buda visszavétele

Buda ostroma (1686)

Buda visszavétele

C-év, 25. hét, V. (Ám 8,4-7; Zs 112; 1Tim 2,1-8; Lk 16,1-13)

1686. szeptember 2. Buda visszavétele a töröktől. Autóút Pestről haza az emhármason. A Szent István rádión, nevét sajnos, nem jegyzem meg, idős katolikus pap emlékezik. Elmondja, külön figyelte a médiát, kap-e hangsúlyt a megemlékezés. Nem, vagy alig. Figyelem hangját. Tisztelettel, s szenvedélyes érdeklődéssel emlékezik. Mondja, Buda visszavételét nemzeti ünneppé kéne tenni. Teljes joggal. A százötven éves török uralom akasztotta meg Magyarország fejlődését. Fokozatosan kikapcsolódtunk az európai polgárosodásból, társadalmi és kulturális fejlődésből. Demográfiai katasztrófát is jelentett a hódoltság.

Megfigyelem, s rácsodálkozom az előadó üzenetén. Milyen átalakulásra képes a katolicizmus, amikor mélyre képes ásni történetünkben. Buda visszavétele voltaképp egyetlen „újkori" győztes csatánk. Lehetne átgondolni, újrafogalmazni e győzelem jelentőségét. A ma szemüvegén, posztmodern korunk érzékenységén át fogalmazva: esélyt kap Európa szellemisége. Az a keresztény lelki tér, melyből az európai személy, az emberi jogok méltósága bomlott ki. Az a tény, hogy itt Európában megtanultunk beszélni a szeretetről. Esély, mellyel éltünk-e, ezekben az évtizedekben végleg eldől. A Kereszt, mint szimbólum, valóban vonatkoztatási pont. A „szeretetről folyó beszéd", mint mérce. Ez az alapja, hogy kultúránk egyensúlya technokrata produktivitás és emberi szolidaritás között helyreálljon. A megnyitott Könyv e mérlegre tévő lelki tér megléte garanciája. Illyés Gyula könyvcímével − Hajszálgyökerek − valóban hajszálgyökereink önmagunkba a tét. Amikor mindent „beáraz a piac", az ellenállás utolsó védvonala az őrzött pszichés tér. Apró, mindennapi történetek, életünk tükreinek őrzése. Megnyitni, elővenni, ami becsukatott. Könyv, vers, ének, megosztott asztal, jó szó, biztatás. Minden, ami emberségünknek szentelt valós idő: a bennünk lakó Istenhez való odafordulás.

Így muszáj Ámosz könyvét idéznem. A hazaúton sötét az emhármason. Buda visszavétele immár új jelentés. Visszafoglaltatásunk, a bensővé teendő szolidaritás szimbóluma. „Halljátok ezt, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket! Azt mondjátok: ʻMikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját.' Megesküdött az Úr Jákob dicsőségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!" (Ám 8,4-7)

2010. szeptember 18.