2010. szeptember 13., hétfő

"Repülök, elrepülök,/ Fényes felhőkbe menekülök"(urbánus népdal)



Egykori iskola-benső (Győri bencés gimnázium?),
1900k.


"Repülök, elrepülök,/ Fényes felhőkbe menekülök"(urbánus népdal)


Torokszorító találkozások. Keszthely. Fő tér 10. A Vajda János gimnázium és a plébániatemplom közé ékelődve, az egykori premontrei rendház. Ma is a rend tulajdona. A Szociális Misszió Társulat fenntartásában Farkas Edit szakképző iskola és kollégium. Hátrányos helyzetű gyerekeket, és köztük különleges gondozást igénylő tanulók. Angol vendégemmel benyitunk. Eredetileg az épületre voltunk kíváncsiak. Intézménylátogatás lett belőle. Nagyon nehéz sorsú gyerekek. Összeroppant világokból, többen árvák, vagy félárvák. Nyolcvanhárom diák. Huszonhét kollégista, 14-18 éves korig. Dajka-óvodai segítő, szociális-gondozó és ápoló, panziós-falusi vendéglátó szakok. A puritánságig felszerelt, végtelen szegény iskolabelső. Tiszta és rendezett szobák, de látható szegénység.

Pontosítanám a tegnapi gondolatokat. A küszöbök, amiket átléptünk, itt válnak láthatóvá. Nem túlzok, de e gyerekek családból hozott szenvedése láttatja azt a nihilizmust, ami mellett "gazdagon" és "egészen" elmegyünk. Mert azzal, hogy feladjuk a "nappali Magyarország" analízisét, e helyzeteket magunk tartjuk fenn. Cinkosként. Ha van szegény iskola, amit ma láttam, ez az. Beszélgetünk kicsit a gyerekekkel. Végtelen szeretetéhség, és ragaszkodás. A gyerekek drámáiról, a nevelés sajátos kihívásairól beszél az igazgatónő. Ismétlem, torokszorító. Tantestületi termet, volt ferences kolostori szoba, ilyen szegényt, még nem láttam. A nevelők elkötelezettsége. Mégis, ez egy Isten háta mögötti világ. Talán ez az első alkalom, hogy ilyet kérek e lapokon. Aki tud, módja van, egyénileg, vagy cégen keresztül, ha tud, segítsen. katalin.kiss8360@gmail.com az igazgatónő címe. S ha tehetik, nézzék meg az iskolát. Ezeket a lánygyerekeket.

Megnézzük a keszthelyi férfi kármelt is. Nehéz találkozás ez is. Számomra az. Ha jól olvasom, 1927-es alapítás. Imádságos légkör az esti szentségimádáson. Kármelita mélység. Nem tetszik a hang, nem tetszik a légkör, de mélység szól az elmélkedést vezető atya szavaiból. Öregek. Fiatal alig. Az elmélkedés Krisztus mártírjaként meghalni tanít. A templomban nehéz sötét. Számomra antagonizmus ez a nyelv. De ez is köztünk élő katolicizmusunk része. Épp olyan törékeny, szegény, és hátrányos helyzetű, mint maga az iskolabelső. Írnék vidámat, lélekemelő elmélkedést e napokban, de nem megy. Sérült, hátráló katolicizmust látok. S csak remélni merem, hogy saját történeteim vetítem ki. Őszintén kívánom, hogy ne objektíven lássam a helyzetet. Nehéz, nagyon nehéz történet vár katolicizmusunkra. Látványos felőröltetésünk a meg nem értett mától. Egyszerűen nem találok nyelvet arra, amit érzek és meg szeretnék fogalmazni. Nem, nem adom fel. Vendégem, a jungi pszichoanalitikus azt mondja - ő maga Nyugaton szerzetes -, hogy nem szabad visszajönnöm egyházi és rendi közegembe. Ha az ember benne van a történetben, nem tudja analízisét adni a helyzetnek. Ez a fajta katolicizmus a legnagyobb korlát a független gondolkodásnak. Intellektuális korlát. A rendszer kasztrálja saját kreatív papjait. Végső soron önmagát. Nagyon fáj ezt mondanom, de ez van. Vendégem mondja, menjek két évre Oxfordba. És írjak, elsősorban írjak. Kell a tér és idő. Még küzdeni kell, még gyászolni, hogy teljesen kiszakadjak a "perszónából". Nem csak eddigi munkám és státusomból, de általában egyházi perszónánkból. S ezt értem meg e beszélgetésekből, hogy ennek így kell lennie. Az egyház jelenlegi nyelvének krízise "közéletünk", közösségi kultúránk krízise is.

Felidézem a pluszos szemüvegben a leányka arcát. A derűt, ami hangjában összegyűlt. Mint vonulásból itthon maradt gólya, rábízza magát meleget adni tudó felnőtt világunkra. A hangjában megcsendülő derűt, abba a londoni kintbe, saját vándorlásomba, magammal viszem. Keszthely. Fő tér 10. Egykori szerzetescellában három ágy. Három testtartás, másnapi lecke fölé hajolva. Mint egy prózai Rubljov ikon, a Háromság. Három lehetséges másik önmagunk.


2010. szeptember 13., Keszthely


Illusztráció: Bikini "Elrepülök c." dala http://www.youtube.com/watch?v=4eQhvEaxCPM


Nincsenek megjegyzések: