.
Az evangéliumban a szőlő-munkások története, és a párhuzamos példázatok, ismét, az egyik legrejtélyesebb szöveg Jézus tanításai között. Az emberi mértékek felülírása történik. Igazságérzetünk azonnal tiltakozik: hogy is van az, hogy a később érkező és kevesebbet dolgozó ugyanazt a bért kapja?
Ám épp ez a kulcs. A viszonyítás Isten mérhetetlen és kimeríthetetlen szeretete. Ez a titokzatos Meghívó arra ösztönöz, hogy próbáljunk meg a közösségben gondolkodni. Keresztényként, hogy büszkék legyünk a keresztény közösség erejére és a benne rejlő képességekre. A történetet így olvasom: meg kell tanulnunk összeadni karizmáinkat. El kell sajátítani a képességet, hogy első reakciónk az érkezők − mint gazdagítók − üdvözlése legyen.
Individualitásba merevült a kor. Egészen pontosan, mi magunk. S nemde, az evangéliumnak az iménti fordított perspektívája egy megújuló kor morális alapja? Mert a szövegben tényleg megfordul a megszokott látvány. Mint a keleti ikonokon: a rövidülés, házak élei, nem a kép mögötti enyészpontba tartanak össze, ahogyan a sínpárok összefutnak. Nem: fordított perspektívánkban a házak élei a háttér felé „szétfutnak". S felénk tartanak össze: az enyészpont kilép a képből, oda, ahol az ikon nézője áll.
Így „fut szembe" a szőlőmunkások perspektívájával az új mértéket adó Istené. S nemde, mély ellen-kultúra ez a mindent átitató piaci kánonnal? Azzal a késő-kapitalista pénzrendszerrel, melynek eltorzult „kánonját" épp most nyögjük? Nemde a megújulás képességét egybegyűjteni tudó, szolidáris Közösség a kiút? Hisz csakis a leszakadókra figyelni tudás az, ami korrigálni képes a „piacokat". A gazdaság és bankrendszer célja nem lehet az önértékűvé tett profit. Mint ahogy a gazdasági növekedés sem. Ezek, eszközök, és nem célok.
Az evangéliumok etikáján kívül nincs más alap. Máshonnan nem látható meg és mondható ki: a jólét teremtése önmagában nem elégséges cél. A bankok „zsarolása", hogy ha a központi kormányzatok adót vetnek ki rájuk, akkor majd ők kivonulnak „barátságosabb piaci környezetekbe" − ilyen, evangélium által leleplezendő beszéd. A figyelmes szem számára kifejezik e beszédmód mélyáramát. Lelepleződik a profit elsőbbsége a kötelezettségek felett.
A piacok morális újra szabályozásáról értelmetlenség beszélni, ha mindazok, akik képesek a szolidaritásra nem szolidárisak. Mert ami most történik, a bankok nemcsak hogy elutasítják a szolidaritás képességével arányos teherviselést, és felelősséget a kialakult krízisért. Perspektívájukhoz ragaszkodnak, ellentmondást nem tűrően. Megerősítik igényeiket a társadalom jelen szükségével szemben. Rákényszerítik a saját érdeket a közösségre. S nem véletlen, hogy „sáska-imázst" hagynak maguk után. Miután felhasználták az emberi, pénzügyi, és kulturális javakat: tovább álnak. Amit az evangélium perspektívája jelent ma ki, mindezzel szembe megy. A gazdaság a társadalom szolgálatában kell, hogy álljon, és nem fordítva (Caritas in Veritate). Az elmúlt évtizedekben épp ennek hiánya épült ki − a megkérdőjelezetlen intézményesség szintjén. Friedman Frankenstein képével élve, a belőlünk kinőtt homo economicus − Dawkins önző génjének gazdasági megnyilvánulása − felmondta kultúránk alapvető humanista és emberi konszenzusait.
A visszaút a homo economicus-ból a homo sapiensbe, és a homo Christianus-ba, nem lehetséges a legkomolyabb benső konfliktusok nélkül.
2011-12-13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése