.
B-év, ádvent 2. hét, K. (Iz 40,1-11; Zs 95; Mt 18,12-14)
Mint egy érzéketlen gépangyal, zárul körénk szárnyaival a globalizáció. Most eszmélünk rá, mennyire valóságosak azok a virtuális terek, melyek gazdaságokat, kontinenseket, és közösségeket összekötnek. Ha negatív hír fut végig a hálón: kollektíven félünk. Azt gondoltuk, a „patriarkális tekintélyek" végleg meginogtak. De nem. Most emelkedik fölibénk-bennünk-körénk egy új ödipalitás. Kár, hogy figyelmetlenül elmegyünk hatása mellett.
Egy kontinensre nehezedik ma a hír, hogy az Európai Uniót tagállamostól tervezi leminősíteni a Standard & Poors hitelminősítő. A tapasztalatot nehéz megfogalmazni. Érintettségünket érezzük, s hogy valami nagy világkarma részei vagyunk. Inkább elszenvedői, semmint alakítói. A különös, még ha negatív módon is, de megérint bennünket az „Egész" élménye.
S mindez, összességében, új érzékenységet nyit meg bennünk. Megfigyelni a tágabb összefüggéseket, melyekben élünk. Újra felfedezzük, hogy a személy nem izolált. Hogy a körülöttünk lévő globális összefüggésekért felelősek vagyunk.
Elsőként is: pozitív, félelemmentes világra tekintésünkért. Mert jelenleg a reménytelenségben és bizalomhiányban szenvedő „vak Egésznek" újra emberi szemekre van szüksége. Szolidáris tekintetre. Arra, hogy egy pozitívabb jövőből tudjunk, mintegy vissza-tekinteni a mára. Céllal, szolidaritással megjelölni a világkarmát.
Mert ami az euro zóna válságának híreiben szorongással tölt el bennünket: a korszak fölé emelkedő cél hiánya. S mindez kiegészülve a személytelen, adminisztratív folyamatok és az itt, most élő, meghallgatatlan ember kontrasztjával.
Azt hiszem, ennek az új személyességnek − számtól újra emberig − a születő érzéke az, mindaz a pozitivitás, amit „Isten" –nel asszociálhatunk. Amikor a világ személytelen erői és folyamatai: medret kapnak. S ráeszmélünk, hogy e személytelenségekbe vetkőzésnek leg kezdetén minding mi állunk. Ez kietlenségekből újra egymás felé fordulásunk. Az ember és embertárs közötti szó és figyelem, most esélyt kap, hogy visszanyerje eredeti értékét. Nem szabad, hogy a válságnak mindig csak a válság oldalán éljünk. „Egy hang kiált építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek a kietlenben utat Istenünknek!" (Iz 40,34)
2011-12-06
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése