.
Aprószentek, B-év (1Jn 1,5 - 2,2; Zs 123; Mt 2,13-18)
Furcsa, kegyetlen történet. Szinte nem is akarjuk elhinni, hogy a betlehemi gyermekgyilkosság valódi történet. Heródes hatalomféltése egyszerre történeti esemény és parabola a történelemről.
A „Hatalom" negatív értelemben mindig ott jelenik meg, ahol nincs önmagán kívül viszonyítási pontja. Ahol nincs morális mércéje. Következésképp nem ismer el önmaga fölött, saját érdekében, erkölcsi kontrollt.
Heródes világa, tulajdonképpen, épp olyan szakértőkkel konzultáló világ, mint késő-kapitalista civilizációnk. Udvara nemcsak hogy nem ismer el külső viszonyítási pontot, mely relatívvá tenné hatalmát, de nem is keresi. S ez korunk vakságának forrása, és „gazdaságkor" tragédiája.
S mélyen modellje annak az instrumentális szakértőiségnek, melynek egyetlen hivatkozása a „saját kompetencia". Ezt totalizálja és teszi kizárólagossá. S ennek a bürokratikus szakértőiségnek nem számít az „áldozatokkal számolni".
Egy pénzügyekre épülő kor pénzügyi válságának is megvan a maga „spiritualitása". A szakértői eliteknek és kormányzatoknak nincs történelmi tudata. Ha lenne, Auscwhitz mérce lenne. Időben felismerni a hatások, s kiemelten is az áldozatok világát. Ettől mély szimbólum, ott, a történelem üledékrétegében legyilkolt „aprószentek" világa.
Mindig elrémíszt, s kritikus gondolkodásra késztet, ha egy bürokratikus etosz kezel válságot. S nem kapok választ, legegyszerűbb kérdéseimre, épp a válságkezeléssel kapcsolatban. Miért nem része a válságról való beszédnek, s magának kezelésének: a „toxikus" piaci gyakorlatok néven nevezése és eltávolítása a rendzserből? Miért nincs a leghalványabb morális önkritika a szüntelenül nyilatkozó sztárközgazdászok és bank-igazgatók részéről? És miért nincsen erről, egyáltalán, kérdezés?
A magyar kormányzat kommunikációja buta − és lázadása épp ettől hiteltelen. Hangosan kéne feltenniük, igaz, baloldali, kérdéseket. Jelen van-e a spekuláció a nagy globális világgyakorlatban? Ezt kívánják-e e fenntartani, rákérdezés nélkül, az európai stabilizációs csomagok-paktumok? Átütemezhetők-e nemzeti adósságok a toxikus gyakorlatok felülvizsgálása nélkül? Miért nem teszik közzé, átláthatóvá a bankok és nemzetgazdaságok a hitelezési hálójukat? Ki, kinek, hová, meddig, mennyivel tartozik – s hány százalékos kamatra? Mert addig nem lépünk ki a Heródespaktumok világából, míg ez az átlátszóság nincs meg.
(S csak zárójelben, az „arabforradalmasdi" LMP-s és hasonló változata ettől hiteltelen. Nincs a rendszeralapokra rákérdezés. Csak az érdekek kommunikációja a Nyugati „szabad sajtó" felé. Most épp, a Clinton levél, a Klub rádió kapcsán. Valami hihetetlen törzsi reakciókat mutat a világ. Mint az állatvilág hordájában, fogakat, karmokat, izomerőt kimutatni, azonnal. Amíg nincs átlátszóság és a morális önátvilágítás igénye: számomra a Heródespaktumok világa van. S csak halkan kéne visszakérdezni Mrs Clintonnak, a Wikileaks ügyében, hogyan is állunk sajtószabadságból?)
Rowan Williams canterbury érsek karácsonykor tett kijelentése borzolja a közéleti idegeket idekinn. Nem másutt, mint az az éjféli misében találta megvonnai a párhuzamot, a City investment bankárjainak üzenve. Épp oly kártékonynak nevezte a spekuláns kötvény-beruházásokat, mint a londoni nyári gettó-fosztogatók pusztítását. A hasonlat szíve: mélységesen erkölcstelen spekuláns befektetést tenni úgy, hogy tudatosan nem érdekli őket, hogyan érinti ez az egyszeri dolgozót a boruló lánc végén.
S ja, másnapra rá, a szabad sajtó mivel jön elő. Most épp két anglikán pap pedofil ügyével. Hárítunk, hárítunk, Heródespaktumok keretében. S nincs az a Karácsony, Isten önkinyílási története, ártatlanság-mártíriuma − ami képes lenne kimozdítani helyéből fogyasztói kultúránk perszóna-maszkjait. Annyira beleette magát arcunkba ez a csak önmaga szakértőiségére hivatkozó világ.
(S rénézek a hazai hírekre. Most épp Csaba László közgazdász osztja a gazdasági tuttit. Semmi bajom vele, s valahogy mégis igen. A kor szofistáiként évek óta mondják az aktuális madárbél jóslataikat. A Heródespakutomokra rákérdezés nélkül. S nem különös? Az észak-koreai Kim Il Dzsong perverzitásairól és viselt dolgairól már mindent tudunk.
2011-12-28
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése