.
Lord Jonathan Sacks, ortodox főrabbi (Brit Commonwealth), ma találkozik XVI. Benedekkel. A találkozó témája aktuális. Sacks történelmi, etikai szövetséget sürget a keresztények és a zsidók között. Indoka egy zsidó-keresztény közös hozzájárulás az európai pénzügyi és gazdasági válság megoldásához. A tét, mint fogalmaz a The Times vezércikkében, Európa lelkét megmenteni.
Ami szokatlan, egy zsidó főrabbi részéről, a judeo-kereszténység, mint kettős jelző következetes említése. Annak ellenére, hogy mint említi, a múlt közös történetét a zsidóság számára sokszor „könnyel írták". S Sacks, nagyon is realistán, veti fel, hogy a professzionális euró zóna válság-kezelők „kinevetik" a vallásra hivatkozást. Pedig, s Sacks fáradhatatlanul érvel, az európai bank-renszer kialakulása igenis zsidó-keresztény gyökerű. A kezdet kezdetén etikai kérdések tisztázásával indult az olasz kereskedővárosok első bankjainak felállítása. S később is, az első közgazdaságtani elméletek, a „rendszer átlátását" hangsúlyozták. „Keresztény, benső késztetésre." Így Adam Smith első elmélkedéseiben a piacról hangsúlyos, hogy az egyéni önzést, a közjó érdekében, regulázni kell. Az egyéni érdek csupán eszköz, a köz java a cél.
S Sacks hoz egy érdekes tényt. A világ lakossága egy százalékának is mindössze ötöde zsidó. Ám ez a kisebbség 30! közgazdasági Nobel-díjast adott. Maga a díj szelleme mutatja, hogy a rendszer közösséget szolgáló átláthatósága és ellenőrizhetősége fontos cél. A legfontosabb. Egy olyan világban, ahol épp a pénzügyi világ professzionálisai, maguk sem voltak képesek átlátni a rendszer komplexitását. Időben. S ez a megkésett „önismeret" és emberi kontroll maga a válság.
S az ádventi olvasmány itt veti fel a „judeo-keresztény" holisztikus látás kérdését. (Általában a vallások, de maga a kultúra lehetőségét és felelősségét). A Számok könyvében Bileám „tekintete" kultúrán ébredő tekintete. A vallások, itt, Európában, kiaknázatlan potenciál. Európa zsidó-kereszténysége, a belőle kinőtt humanizmussal, élő memória. S ha magunkba figyelünk, mint „rendszer", érezzük az ébredésnek és emlékezésnek ezt a felelősségét.
S itt másodlagos, hogy a vallásokat „karikatúraként" kezelte a dübörgő szekularizáció. A sablonokért, apáca-papi-hívő klisékért, magunk is felelősek vagyunk. Amit mondok, a „belmondo-filmek" egyház- és vallásábrázolása, felszín. Mint kultúra, a zsidó-kereszténység, Európa máig leg-tartalmasabb emlékezete. S egyszercsak, épp krízisek idején, e Tudás, váratlanul, megszólal. S a próféta szerepe az ébredés-álom határán „megrázni" a vallás vállait. Ébredj! „Ahogy most Bileám fölemelte tekintetét, s elnézte a törzsek szerint táborozó Izraelt, rászállt az Isten lelke". (Szám 24,2) S nagyon találó a kép. Kultúraként (vallások, humanizmus) mi vagyunk a mélyreható tekintetű ember. „Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember." (Szám 24,3) Egy rendkívül mély közösségi funkció ébred fel épp bennünk. Mert az, amiben élünk, csakis mélységből érkezve átlátható.
S az igazi krízis, csak most kezdődik el, az emberségen belüli kérdezéssel. Képes e a céllá lett pénzügyi önérdek valaha is kimondani: a gazdasági növekedés, a piacok stabilizációja: éppen hogy súlyos elidegenedések újra-termelése által lehetséges. Mert olyan áttekintetlen rendszerben élünk, amely az emberi, helyi organikus szálak lebontása árán „profittermelő".
Sacks erre figyelmeztet: az euró és Európa egységének megmentése muszáj. Ám emberségünk − lelkünk − megmentésével együtt. Bármilyen fájdalmas dolgokat is fog majd mondani ez a meghallgatatlan lélek. Ellenében a kanonizált piaci önérdeknek.
2011-12-12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése