Aprószentek tragédiája az önmagát féltő hatalomról szól. Heródes a megjövendölt új királytól félti eleve ingatag trónját. A bibliai történetet mindnyájan ismerjük. A napkeleti bölcseket gyakorlatilag kémeknek akarja használni, hogy fellelje az újszülött Megváltó-királyt. S mikor e terv meghiúsul, minden akkor született gyermeket legyilkoltat. Ismerve az ember és történelme természetét, nem lennénk meglepődve, ha valamikor régészeti lelet bukkanna elő: a történet tényleg valós.
Távolabbról tekintve az aprószentek mártíromságára, életük törékenysége és kiszolgáltatottsága önmagán jóval túlmutat. Történelmünk egészének törékenysége sejlik fel. Ez az elmeháborodott gyilkosság modell. A leölt gyermekek élete rövid. Az uralkodói önkény, az azt vezérlő félelem, a politikai mulandóság bevallása. Modellje, hogy a nagy elnyomó hatalmak, Róma, hellenizmus, barbár inváziók: éppoly mulandósággal megjelöltek, mint e gyermekek töredék-élete.
Aprószentek ünnepe kijózanító emlékeztető: minden, amit nagynak, folytonosnak, állandónak gondolunk, mennyire ingatag. E gyermekek megrövidített élete tükör: kultúrának, vallási hagyománynak, mennyire rövid az egyetemesnek hitt történetünk is. A kiválasztott nép története, az ezer-kétezer év, Mózestől, jeruzsálemi Templomig, mind-mind törékeny évek láncolata csupán. Ahogyan európai történelmünk korszakolása is. Jóval törékenyebb és rövidebb minden, a korszakok, amiben élünk. Emberöltők, generációk egymásra következése. Sőt, az emberi kultúra egésze: rövid. Megrendítően az, és törékeny. Az emberi lét maga, itt a Földön, jóval törékenyebb, mint azt önmagunk előtt bevallanánk.
Aprószentek figyelmeztet: a Megváltó nem a „vallási birodalom" illúzióját akarta elhozni. Épp ellenkezőleg, a tudatot, hogy a szent történelmet egy generáció intenzitásával éljük és mérjük. Nem véletlen, hogy az első keresztény generációk Jézus küszöbön álló eljövetele várakozásában éltek. Aprószentek rövid élete: mérce. A történelmi alázat alapegysége.
28.12.2021
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése