Bármilyen egyszerű zongora-darabról legyen szó, a megformálás új világot hoz felszínre. A 'frazeológia', a dinamikai finomságok látásunkat változtatják meg. Ami előtte részekben volt, zenei problémaként, az most egységes történetté áll össze. Ez a megszületés külön öröm - a zene életre kel. S figyelmet és törődést szül. S a csoda az, hogy a legegyszerűbb megkomponált dallam is képes megával hozni világ-érzékelésünk átváltozását.
Csupán töprenkedem. Nem így van-e ez saját világunk átélésével is. Hogy hogyan érzékeljük és éljük meg egy napunkat. Akár egy-egy élethelyzetet vagy dilemmát is. Amíg például egy 'feloldás', egy probléma esetében, megszületik, számtalan nekifutást - több mint gyakorlást - kíván. Mint egy dallam megformálása a hangszeren.
Ősmoszatok szintjén lévő hangszeres tudásom (mindenesetre a figyelem iskolája) tanít meg erre a kiteljesedő látásra. A világ, a maga eseményeivel, ha csupán átfut rajtunk: sebző és üres. Könnyen negatívnak látjuk menetét. Pontosabban: e negativitásokhoz való viszonyunkat. Talán, s ezt a zenétől tanulhatjuk meg, látásunk is megformálást kíván. Erőfeszítést, szeretetünk és reményünk (és bocsánatkéréseink) gyakorlását. S akkor ugyanazt a világot, történetet, másként éljük át. Mint egy-egy zenei ütemben foglaltak kidolgozásánál, megtapasztaljuk az öröm születését. Minden helyzetben ott van a szabadulásnak vagy szabadításnak egy szikrája. S még ha nem is valósul meg, mert töredékben marad, akkor is valami hozzáadott érték történt. Talán, mint a sikeres dallam-formálás esetében, rádöbbenünk: az életet (világot) nem egyedül látjuk. Ott van egy mellénk szegődött Tekintet, a 'megformálást' tudó Kéz. S ez a keresztény többlet: legközelebb történetünk jobb megformálásra kerül. Egyszerűen: jobban (helyesebben) próbálunk élni. Az újév küszöbén.
30.12.2021
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése