Ha jól értem Freud rendszerét: mindent, ami él, a halál ösztön ('death drive') vezérel. Az élet, a növekedés, csak átmeneti állapot a lebomlás felé, amelyet maga a 'halál-ösztön' vezérel. Előbb, vagy utóbb, ez lebont minden elő rendet. Mégpedig úgy, hogy a halál ösztön az élőlényt, az embert is elsődlegesen, önmaga ellen fordítja. Freud mondja, hogy iránya, időlegesen, eltéríthető. Ő ezt az eltérítő erőt Erosz-nak nevezi. Ez az 'élet-ösztön' a death-drivot eltéríti, s önmaga helyett a külvilágra irányítja. Freud szerint ez magyarázza az emberi lény minden mást felülmúló agresszivitását és pusztítani tudását.
Freud rendszere félelmetesen zárt rendszer. Nincs benne remény a megváltásra vagy a halál-ösztön végső uralma alóli felszabadulásra. Örökre annak csapdájában élünk, s megváltás helyett csak késleltetése létezik. Legjobb esetben nem önmagunkat pusztítjuk, hanem a környezetünket. Vagy a szükségszerűen megtalált külső ellenséget. Ettől szüntelen küzdelem, végtelen háborúk, vagy a környezet felélése a világ. A történelem pedig voltaképpen nem emberi történelem, hanem a halálösztön történelme. Általa írt.
Freud, nincs mit szépíteni, kíméletlen igazsággal mutatja be a kegyelem és Isten nélküli világot. A halál-ösztön uralmától nincs belső, emberi történetünkön belüli szabadulás.
Épp ezért fontos a keresztény tanúság, hogy nem ez világunk végső kerete. Van ellenerő, még ha a halál-ösztön által vezérelt világunk (mert mi más a föld emberi és természeti erőforrásait felfaló kapitalizmus természete?) radarján ez az Exodus, s az azt vezérlő Isteni szeretet nem is létezik.
Minden elméleti érvelésnél meggyőzőbb a vértanúk döntése. Nem egyszerűen ellent mondtak e világ szellemének, mely minden agresszióját rajtuk élte ki. A mártírok igent mondtak és mondanak a Szabadító mellett. Tanúságuk nem egyszerűen kimondja, de megtestesíti az Isteni szeretetet. Azt a megváltó szeretetet, mely lemond minden alkuról és egyezkedésről a 'halál-ösztönnel' mint erővel. Mely mindig erőszakos erő.
S a keresztény vértanúság, a szeretet melletti kiállásával, tulajdonképpen egyszer s mindenkorra léket üt a halál-ösztön légkörén. S ez a tétje a mindennapi mártíromságnak, a mindennapi igeneknek e Szeretet mellett. Elvileg (sajnos), a 'death-drájv' uralma meggyengíthető lenne - ha. Se ez a ha tartalmazza világunk összes bódulását, a szeretet mindennapi önfeladását és árulásait. Ettől tart világunk ott, ahol. És mégis: a vértanúk motiválnak és inspirálnak, hogy nem nyugodhatunk bele e 'ha' uralmába.
29.12.2021
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése