Caravaggio, Krisztus tövissel koronázása
Képesség
Caravaggio 'Krisztus tövissel koronázása' című festményén Jézust körbeveszik kínzói. A katona páncélban, és két kínzója botokkal közrefogják. (...)
A házasságtörő asszonyban Jézus felismeri saját drámáját. Ugyanaz a gyilkos indulat öleli körül az eléje hurcolt nőt, mint őt magát közelgő szenvedésében. „Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek és középre állították…'Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?'" (Jn 8,3-5). Emberileg tökéletes csapda. Ha azt mondja nekik, kezdjétek, rajta, kövezzétek meg − mindenki neki tulajdonítja majd az asszony halálát. A rómaiak pedig azonnal vádolhatják: feszültséget kelt és vér tapad a kezéhez. Ha ellenben felmenti a nőt a halálbüntetés alól és valami kisebb büntetésre váltja: durván elárulja, képtelen megtartani a mózesi törvényt. Ami most bekövetkezik, mélységesebb erő, mint a föld minden hadseregének rohama. Jézus egy szót sem szól, mindössze a föld fölé hajol. Várják a válaszát. A feszültség lüktet a gyilkos halántékok mögött, a „hajtók" diadalmas pillantásokat váltanak. Mint Caravaggio festményén a fény, Jézus akadálytalanul átvilágítja az emberi belsőket. Mint húsvét vasárnap a sírkövön, a zárt ajtókon, úgy lép át gyilkos szándékainkon. „Amikor ismét kérdezték, felegyenesedett, és azt mondta nekik: 'Aki bűntelen közületek, az dobjon rá először követ.' És lehajolva tovább írt a porba" (Jn 8,7-8).
Az egyes ember sötétsége és a történelem minden bűnének sötétje egyek. Jézus e mélységek uraként világít mindent át. A templomudvar, ahol Jézus tanít, ebben a váratlan ragyogásban, hirtelen kérdezői lelkiismeretének titkos bíróságává lesz. A döntést az asszonyról mindegyikük személyes felelősségévé teszi. A vádlók, akik a mózesi törvény szakértői, tudják, hogy a maga módján mindegyikük épp olyan bűnös, mint a nő. A Mester szavai belemarnak lelkiismeretükbe. Kártyavárként összeomlik gyilkos szövetségük. Nem megtérve − akkor maradtak volna −, de leleplezett meghunyászkodásban távoznak. (Az asszonyt épp házasságtörésen kapták, mert tudták hová kell menniük inflagranti, a tett pillanatában tettenérve; s persze, a férfi kimaradt a vádból.) Kénytelenek tudomásul venni, társaikkal együtt bűnösök. Mert szövetkeztek a védtelent elejteni.
Jézusról eközben, s ez csak az asszony számára látszik − tündöklik az isteni szeretet. Mint Messiás „felülírta" a Törvényt, új többletet adva annak. Ítéletével kijelenti: a fizikai halálbüntetés, a megkövezés többé nem alkalmazható mérce a lélek halálát hozó bűnre. Mert a személy képes a megtérésre. Képes 'a mélypont ünnepén' felismerni Istenét. S mi ezt az újrakezdést képesek vagyunk megadni a felebarátnak; azt hiszem, csakis Istenben.
2009.08.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése