Otthon
A-év, húsvét 4. hét, P.( ApCsel 13,26-33; Zs 2; Jn 14,1-6)
Rövid szakasz. Épp olyan „keskeny" sáv a mai evangélium, mint az otthon küszöbe. S valóban küszöb. Itt maradó barátait és a „mennyet" kötik össze Jézus szavai. A távolságokat legyőzik a képek, melyekben a helyet, ahová visszatér elbeszéli. Menny, üdvösség, örökkévalóság. Különös vallási alapszavaink ezek. Ott van bennük valami nyugtalanítóan − idegesítően? − megmagyarázhatatlan távolság. Talán hit alá bújt közömbösségünk is. Értelmünk töredékessége, amellyel feleslegesnek tartjuk, hogy ilyen „távolságba" bepillantsunk, vagy arról elgondolkodjunk. Inkább maradunk a mában.
Ezért zseniális és az egyetlen kifejező kép, amit Jézus választ. Az otthon képe. Mindarról, ami bejárhatatlan metafizikai távolságokban, mindennapi karma-robbanások terhe alatt, szemünkben, életünkben: köddé válna. „Atyám házában sok hely van…Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek" (Jn 14,2). Az otthonban hordozott élet. Merész kép, de a legpontosabb. Paradoxon és rejtvény. Az, ami a legmaradandóbb a létezésben − annak középpontja épp otthonainkon át pillantható meg? Otthoninkra hangolt? És fordítva.
Szemlélni kéne ezt az otthont. Az ittenit; a lehetséges ittenit. S látnánk, mekkora csoda, hogy állnak falai. Hogy a bent − bútorok, múlttal összekötő tárgyak, családtagok, életünk társai − szemlélése szolidaritás. A kinttel, a többi otthonnal, a többi, otthont teremtő, arra vágyó személlyel. Csendes, de legmélyebb szolidaritása ez a történelemnek. Ikonként szemlélve az „otthont", a közösségek békéjének legmélyebb alapja is. „…Elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok." (Jn 14,3) Ha az otthonról lehet beszélni, akkor a „Mennyről" is. S valahol, meg kéne látnunk, hogy a kettőről sohasem szabadna szólni külön, hanem mindig csak együtt.
Ezért nem hiszek a háborúk indoklásában. Egyik oldalon sem. Minden kilőtt bomba hitetlenség. Nem egyszerűen ateizmus, hanem otthon tagadás. Mindazzal, akik falai között élnek.
2011. május 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése