Egy találkozó margójára
A-év, 29. hét, V. (Iz 45,1.4-6; Zs 95; 1Tessz 1,1-5b; Mt 22,15-21)
A tisztánlátás és a tisztánlátás hiánya feszül egymásnak életünkben. Akkor is így van ez, ha a mindennapokban nem érezzük ütközésüket. A hétköznapok cserzette arcunk/maszkjaink mögött – a mélységekben, ahová gyakrabban kéne eljutnunk – mint a kontinenstalapzat egymásnak feszülő lemezei, küzd bennünk a két erő. A farizeusok és Jézus találkozása feltárja a kettősségeinket. Ott van bennünk a befogadni tudás, Isten felismerésének, az igazság szeretetének képessége. Ám éppígy megjelöli szívünket a bizalmatlanság, az elutasítás, az intrikus elvetés. A történetben csapdát kívánnak állítani Jézusnak. Tesztelik, hátha válaszával ingatag talajra lép, vagy a vallási tanítás, vagy a politikai hatalomhoz való viszony terén. „Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: ̒Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?̓ " (Mt 22,16-17) Kérdezői remélik: akár igennel, akár nemmel válaszol, kompromittálódik. Vagy „rómabarát" hangot üt meg a függetlenségét veszített nép nemzeti öntudatával szemben, csalódást keltve követőiben; vagy a status quo ellen lázító – tehát feljelenthető – „agitátorrá" lesz. Jézus válasza, mint kés a vajban, hatol át kérdezői lelkének meddőségén. „Mutassátok az adópénzt!" (Mt 22,19) Kérdésük egy pillanat alatt visszájára fordul: ők kerülnek a kényelmetlen csapdahelyzetbe. Márk evangéliumában ugyanis Jézus egy ezüst denariust kér. Azt a pénzérmét, melyet a császár bocsátott ki, elsősorban a birodalomban szolgáló katonák finanszírozására, zsoldul. Az adóban gyakorlatilag ezt a provinciákban elköltött pénzt „szedte vissza". Szó szerint visszatér a császárhoz, ami a császáré. „Odanyújtottak neki egy dénárt." (Mt 22,19) Azzal, hogy az érme ott „lapul" a zsebükben, s hogy használják – kifejezte, hogy maguk is elfogadták a megszálló hatalom tekintélyét. Mielőtt Jézus válaszolna, már gyöngyözhet a homlokuk a kényelmetlen ténytől. Ők is kollaborálók, így még csak elméletben sincs joguk megtagadni az adófizetést. Nemhogy csapdát állítani. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" (Mt 22,21) Válaszának második fele azonban nemcsak a leleplezés, de az irgalom hangja is. Gyógyítani akarja a bensőjük lelepleződött áttetszetlenségét. „Ehhez az Istenhez térjetek meg ebből a gyilkos ködszurkálásból!"
Explore the seven wonders of the world Learn more!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése